Corrie ten Boom a megbocsátásról...

A hét idézetét Corrie ten Boom-tól vettem. Érdemes egy kicsit megállni, és megismerni élete történetét, és ennek hátterében elolvasni ő miként vall a megbocsátás erejéről:

Corrie egy zsidó származasú asszony, aki a második világhaború idején koncentrációs táborban szenvedett. Elvesztette családját, ő pedig túlélte. Keresztény lett, és sok helyen bizonyságot tett hitéről. Egyszer Németországban, Münchenben szolgált, amikor meglátta az egykori SS tisztet. Így mesélt erről:

Megláttam az egykori SS-t, aki a zuhanyzóhelyiség előtt őrködött Ravensbrückben. Az első volt, akit hajdani rabtartóim közül viszontláttam. Hirtelen minden megelevenedett - a gúnyolódó férfiakkal teli helyiség, a ruhahalmok, Betsie fájdalomtól meggyötört tekintete. Amikor kiürült a templom, a férfi ragyogó arccal jött oda hozzám, és meghajolt.
- Nagyon hálás vagyok az üzenetért,  Fraulein- kezdte -, hogy arra gondolhatok, mint ön mondta, hogy Ő lemosta bűneimet!
Kinyújtotta a kezét, hogy megrázza az enyémet.
S én, aki Bloemandaalban olyan sokszor prédikáltam arról, hogy meg kell bocsátanunk, nem mozdítottam a kezemet az oldalam mellől. Amint a haragos, bosszúálló gondolatok elkezdtek forrni bennem, felismertem, hogy ez bűn. Jézus Krisztus ezért az emberért is meghalt, mi többet akarhatok? "Úr Jézus- imádkoztam -, bocsáss meg nekem, és segíts, hogy megbocsássak!" Megpróbáltam mosolyogni és erőt venni magamon, hogy a kezem felemeljem. Nem tudtam. Semmit se éreztem. Nem éreztem a melegségnek és a könyörületességnek a legkisebb szikráját sem. Újra elsóhajtottam egy néma imát. "Jézusom, nem tudok neki megbocsátani. Add a te megbocsátásodat!"
Amikor megfogtam a kezét, valami hihetetlen dolog történt. Vállamtól a karomon át mintha egy áramlat haladt volna felé, miközben a szívemben felgyúlt a szeretet ez iránt az ember iránt - és szinte elborított. Ekkor jöttem rá, hogy a világ gyógyulása nem a mi megbocsátásunktól, sem pedig a mi jóságunktól függ, hanem egyedül Őtőle. Amikor azt mondja, hogy szeressük ellenségeinket, a paranccsal együtt a szeretetet is megadja.

Corrie ten Boom a megbocsátást egy harangkötélhez hasonlította. Ha harangozni akarunk, akkor egy darabig húzni kell a kötelet, mire megszólal a harang. Ten Boom mondta, hogy a megbocsátás a kötél húzása, hogy szóljon a harang. Ez ennyire egyszerű. Amikor rendszeresen meghúzzuk a harangkötelet, a harang egyenletesen szól, a lendület viszi tovább. Ha a kötelet elengedjük, a harang még szól egy darabig, de végül elhal a hangja. Ha elhatározzuk, hogy megbocsátunk valakinek, a régi érzések még továbbra is bennünk vannak a keményszívűségből. De ha a megbocsátásnak adunk helyet, a keményszívűség lassan elhal.

A megbocsátás nem érzés, hanem cselekedet.