2012. november 03. Aggodalmaim doboza
Van egy szív alakú, szalaggal átkötözött "aggodalmaskodó" dobozom, melyet az íróasztalom fölötti polcon tartok. Ha megrázom, hallom a benne lévő papírok neszét. Ha gondolataimat az aggodalom tölti be, veszek egy kis darab papírt, és ráírom, hogy mi okozta. Dátumot is írok a papírra, és beleteszem az "aggodalmaskodó" dobozba. Miközben kibontom a szalagot, és felnyitom a dobozt, imádkozom: "Istenem, átadom neked azt a gondomat, ami felőröl. Azzal, hogy a dobozba helyezem, azt mondom neked, hogy a továbbiakban a tied. Neked adom. Te sokkal jobban tudsz bánni vele, mint én." Becsukom a dobozt, megkötöm a szalagot, és megköszönöm Istennek, hogy most már az övé ez az aggodalom.
Minden alkalommal, amikor ránézek erre a dobozra, arra emlékezem, hogy Isten hordozza problémáimat, és nem én. Évente egyszer vagy kétszer kinyitom azért, hogy átolvassam őket. Megköszönöm Istennek azokat, amiket már elrendezett. A többit visszateszem a dobozba, és az ő időzítésére bízom.
Judy egy másik fajt a dobozt használt ahhoz, hogy tizenéves gyermekét Istenre tudja bízni. Ezt az óriási dobozt gyönyörűen becsomagolta, és átkötötte egy bársonyszalaggal. Lépcsőjük alján állva, kezében a dobozzal így szólt: "Istenem, ez a doboz jelképezi gyermekemet, aki darabokra tépte szívemet. Megpróbáltam átadni őt neked, de újra meg újra visszaveszem. Fölmegyek ezeken a lépcsőkön, és fönt hagyom ezt a dobozt. Gyermekem a tied, egy olyan ajándék, akit születésekor bíztál rám. Most egyszer s mindenkorra visszaadom őt neked. Minden alkalommal, amikor fölmegyek ezeken a lépcsőkön, emlékezni fogok rá, és megköszönöm neked, hogy gyermekem a te kezedben van."
Lehet, hogy neked nem tetszik az ötlet, hogy dobozt cipelj fel a lépcsőn, vagy egy szív alakú dobozba cetliket dobálj. Ennek ellenére biztatlak, hogy tegyél valami látható dolgot, mely arra emlékeztet, hogy Istenben bízz.
Az életben problémák és fájdalmak várnak ránk. De lehetőségünk van rá, hogy döntsünk. Aggodalmaskodhatunk vagy bízhatunk abban, aki teljesen megbízható. A kettőt nem lehet egyszerre csinálni. Ha aggódom és nyugtalankodom lányom vagy bármi más miatt, megkérdezem magamtól: "Miért próbálok én irányítani, ahelyett hogy Istenben bíznék?"
Tanulhatunk azoknak a tapasztalataiból, akik már megküzdöttek az aggodalommal, és megtanulták azt a csodálatos igazságot, hogy Istenre bízzák a holnapot. Figyeljük meg George MacDonald szavait:
Igaz az a megállapítás,hogy senkit nem borít el egy nap terhe. Amikor a holnap terhe hozzáadódik a mai nap terhéhez, akkor lesz nagyobb súlya, mint amekkorát egy ember el tud hordozni. Soha ne terheljétek meg így magatokat, barátaim! Ha azt tapasztaljátok, hogy ekkora terhet vettetek magatokra, legalább a következő jusson eszetekbe: Ezt magadnak köszönheted, nem pedig Istennek. Ő arra kér, hogy a jelenben élj, a jövőt pedig hagyd rá.
F.B. Meyer világossá tette ezt az igazságot, amikor a következőt mondta: "Az áldott élet jellemzői: nem aggódik, hogy messze, előre lásson, azon sem erőlködik, hogy az utat maga válassza, hanem csendben követi a Pásztort, egyszerre csak egy lépést téve meg. A Pásztor mindig elől megy, a bárányok utána. Minden ellenük irányuló támadással a Pásztor néz szembe. Ő ismeri a holnapot. A jövő az, mely félelemmel tölti el az embert, pedig Isten már ott van. Életünknek minden holnapja előbb Istennel találkozik, mielőtt megérkezik hozzánk."
Sikerült megérteni, amit Meyer mondott?
Minden alkalommal, amikor ránézek erre a dobozra, arra emlékezem, hogy Isten hordozza problémáimat, és nem én. Évente egyszer vagy kétszer kinyitom azért, hogy átolvassam őket. Megköszönöm Istennek azokat, amiket már elrendezett. A többit visszateszem a dobozba, és az ő időzítésére bízom.
Judy egy másik fajt a dobozt használt ahhoz, hogy tizenéves gyermekét Istenre tudja bízni. Ezt az óriási dobozt gyönyörűen becsomagolta, és átkötötte egy bársonyszalaggal. Lépcsőjük alján állva, kezében a dobozzal így szólt: "Istenem, ez a doboz jelképezi gyermekemet, aki darabokra tépte szívemet. Megpróbáltam átadni őt neked, de újra meg újra visszaveszem. Fölmegyek ezeken a lépcsőkön, és fönt hagyom ezt a dobozt. Gyermekem a tied, egy olyan ajándék, akit születésekor bíztál rám. Most egyszer s mindenkorra visszaadom őt neked. Minden alkalommal, amikor fölmegyek ezeken a lépcsőkön, emlékezni fogok rá, és megköszönöm neked, hogy gyermekem a te kezedben van."
Lehet, hogy neked nem tetszik az ötlet, hogy dobozt cipelj fel a lépcsőn, vagy egy szív alakú dobozba cetliket dobálj. Ennek ellenére biztatlak, hogy tegyél valami látható dolgot, mely arra emlékeztet, hogy Istenben bízz.
Az életben problémák és fájdalmak várnak ránk. De lehetőségünk van rá, hogy döntsünk. Aggodalmaskodhatunk vagy bízhatunk abban, aki teljesen megbízható. A kettőt nem lehet egyszerre csinálni. Ha aggódom és nyugtalankodom lányom vagy bármi más miatt, megkérdezem magamtól: "Miért próbálok én irányítani, ahelyett hogy Istenben bíznék?"
Tanulhatunk azoknak a tapasztalataiból, akik már megküzdöttek az aggodalommal, és megtanulták azt a csodálatos igazságot, hogy Istenre bízzák a holnapot. Figyeljük meg George MacDonald szavait:
Igaz az a megállapítás,hogy senkit nem borít el egy nap terhe. Amikor a holnap terhe hozzáadódik a mai nap terhéhez, akkor lesz nagyobb súlya, mint amekkorát egy ember el tud hordozni. Soha ne terheljétek meg így magatokat, barátaim! Ha azt tapasztaljátok, hogy ekkora terhet vettetek magatokra, legalább a következő jusson eszetekbe: Ezt magadnak köszönheted, nem pedig Istennek. Ő arra kér, hogy a jelenben élj, a jövőt pedig hagyd rá.
F.B. Meyer világossá tette ezt az igazságot, amikor a következőt mondta: "Az áldott élet jellemzői: nem aggódik, hogy messze, előre lásson, azon sem erőlködik, hogy az utat maga válassza, hanem csendben követi a Pásztort, egyszerre csak egy lépést téve meg. A Pásztor mindig elől megy, a bárányok utána. Minden ellenük irányuló támadással a Pásztor néz szembe. Ő ismeri a holnapot. A jövő az, mely félelemmel tölti el az embert, pedig Isten már ott van. Életünknek minden holnapja előbb Istennel találkozik, mielőtt megérkezik hozzánk."
Sikerült megérteni, amit Meyer mondott?
Isten már ott van a holnapjaimban, lányom holnapjaiban és a te holnapjaidban is. Ezért bízhatjuk ezeket rá, és adhatjuk át neki mindannak a nehéz terhét, ami esetleg meg fog történni. A terhet az Ő erős vállain hagyhatjuk. Ő sokkal inkább képes hordozni a terheket, mint mi. Ha nem aggodalmaskodunk a holnap felől, akkor ma jobban figyelhetünk, hogy Istenbe vethessük bizalmunkat.
(Linda Dillow)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése