2012. november 16. Az "aszályos időszakok"

Életem egy három évig tartó aszályos időszakában, amikor Isten folyamatosan nehézségeket engedett meg életemben, Jeremiás könyvét olvasva ez az imádság tört fel szívemből:

Istenem, tudod, hogy mennyire szeretem irányításom alatt tartani a dolgokat, és téged "kisegíteni". Tudom, hogy aggódásom nyilvánul meg abban, amikor neked "segítek", és aggódó szívet teremt bennem. Bocsáss meg nekem, kérlek! Nem akarok saját erőmben és terveimben bízni. Nem akarom irányítani vagy manipulálni a körülöttem levőket. Kérlek Istenem, taníts meg nemcsak időnként bízni benned, hanem teljesen és egyedül csak benned bízni! Minden vágyam, hogy egy olyan áldott nő legyek, akinek gyökerei mélyen, a te folyód mellé nőnek. Miközben a megpróbáltatások egyre nehezebbek, félelem helyett bízni szeretnék, aggodalom helyett megelégedettségben élni. Kérlek, tartsd tekintetemet rád összpontosítva, hogy leveleim zöldek maradjanak, és gyümölcsöket teremhessek a "Mi lesz, ha" időszakaiban is!

Válaszolt Isten szívem esedezésére? Igen. Zöldek maradtak leveleim? Igen. Eszembe jut egy nap, amikor mentem, hogy bibliaórát tartsak. Gyöngének éreztem magam, és alig tudtam beszélni. Hazafelé menet azonban eltöltött annak bizonyosság, hogy Isten fel tudott használni. Ámulattal meghajtom magam Uram előtt, amikor arra a hároméves aszályos időszakra gondolok. A róla alkotott képem mérhetetlenül nagyobb lett.
(Linda Dillow)