Élettörténetek...

Dahlia

Paul olyan férfi volt, aki minden nő álma. A jó megjelenésű, okos, izmos férfi bárkit választhatott volna magának. Ő Dahliát kérte feleségül, abban a reményben, hogy együtt szolgálják majd Krisztust. Dahlia legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna, ami rá várt. Paul már fiatal korában dinamikus szónok és tiszteletben álló keresztyén vezető volt. A probléma abból fakadt, hogy románok voltak, és a kommunista uralom alatt éltek. Bár keresztyének nagyra tartották Pault, a Securitate (titkos rendőrség) elhatározta, hogy tönkreteszi.
Időről időre beidézték Pault a rendőrségre és kihallgatták. A folyamatos zaklatások és házkutatások kimerítették a családot. Dahlia féltette Pault, féltette gyermekeit és önmagát is - és félelmei egy napon be is teljesedtek.
Amint házuk sarka mellett haladt el a zuhogó esőben, Paul felnézett, és nem akart hinni a szemének. Beleremegett! Elektromos vezetéket kötöttek az ereszcsatornába, körben a házán! Az áramütés csak pár másodpercre és pár centire volt tőle. Egyedül Isten kegyelme mentette meg a biztos haláltól. Amikor Dahlia ezt meghallotta, Istenhez kiáltott: "Semmi nem állíthatja meg őket! Állandóan félelemben kell élnünk, hogy mit fog a Securitate legközelebb tenni?"
Soha nem fogom elfelejteni azt az estét, amit náluk töltöttünk. Mielőtt befejeztük volna a vacsorát, egy férfi rontott be ezzel: "A szekusok a szállodában keresik Jody Dillow-t! Jody, te és Linda nem mehettek vissza a szállodába. Adjátok ide szobátok kulcsát, összeszedjük a holmitokat, és utánatok visszük, ti pedig azonnal menjetek a határhoz. Igyekezzetek!"
Miközben Jody és én az ajtó felé igyekeztünk, Dahlia a vállamra tette kezét, és békés mosollyal a következőt mondta: "Linda, tudom, mit érzel. A zaklatás, félelem és a kihallgatás életünk része. Bízzál a mi hatalmas Istenünkben! Ő megbízható."
(Linda Dillow)