Amikor a tökéletes tervem nem működik
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." Ézs.55:8-9
Tervező típus vagyok. Szeretek megoldásokat keresni. Amikor
imádságban Isten elé viszem a nehézségeimet, gyakran nemcsak a problémáimat
teszem le elé, hanem a gondosan kidolgozott ötleteimet is.
„Uram, szerintem ez fog működni. Csak kérlek, válassz ezek
közül egyet, jó?”
Ahogy azonban egyre hosszabb ideje járom vele az utat, egyre
inkább felismerem, hogy Isten nem egészen így működik.
Az Ézsaiás 55,8–9 ezt mondja:
„Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti
utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a
földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim
a ti gondolataitoknál.”
Józsué története is sokat tanít erről.
A Józsué 6. fejezetében Izráel népe egy hatalmas akadállyal
találta szemben magát: Jerikó bevehetetlennek tűnő falaival. Biztosan rengeteg
ötletük lehetett volna arra, hogyan győzzék le ezt az akadályt. Isten azonban
nem kérte ki a véleményüket. Még Józsuéét sem.
Ehelyett egyszerűen engedelmességet kért.
Hat napon át körbe kellett járniuk a várost. A hetedik napon
pedig, miután újra körbejárták, meg kellett szólaltatniuk a kürtöket, és nagyot
kellett kiáltaniuk. Isten pedig azt ígérte, hogy a falak leomlanak.
Ami engem ebben a történetben igazán megérint, az nem is az
első lépésük, hanem az, hogy újra és újra megtették a következőt.
Lépésről lépésre.
Akkor is, amikor semmi sem változott.
Akkor is, amikor a falakon egyetlen repedést sem láttak.
Egyszerűen csak meneteltek tovább.
Mi lett volna, ha a második vagy a harmadik napon megállnak?
Mi lett volna, ha a hatodik nap után azt mondják: „Ez nyilvánvalóan nem
működik”?
Sok mindenről lemaradtak volna.
Nekünk is vannak ilyen időszakaink. Amikor engedelmeskedünk
Istennek, mégsem látjuk azonnal az eredményt. Amikor imádkozunk, de mintha
semmi sem történne. Amikor nehéz elhinni, hogy Isten a háttérben valóban
munkálkodik.
Ilyenkor könnyű elfáradni. Könnyű átvenni az irányítást, és
a saját kezünkbe venni a dolgokat.De mit teszünk akkor, amikor Isten olyan
lépésre kér, amely számunkra nem tűnik logikusnak?
Hitben járunk, nem látásban.
Elhisszük, amit Isten mondott, és kapaszkodunk az
ígéreteibe.
Isten megígérte Józsuénak, hogy Jerikót Izráel kezébe adja.
És pontosan ezt tette.
A győzelem nem az ő erejükön vagy tökéletes tervükön múlt.
Az engedelmességükön és azon a bizalmon múlt, amellyel egy szerető és hatalmas
Istenre bízták magukat.
Nem tudom, milyen lépésre hív most téged Isten. Lehet, hogy
nem érted, miért éppen ezt kéri. Lehet, hogy már régóta engedelmeskedsz, mégsem
látod a változást.
Ha így van, hadd bátorítsalak:
Ne állj meg.
Menj tovább. Bízz tovább. Tedd meg a következő lépést.
Nem kell értenünk Isten minden „miértjét” ahhoz, hogy
kövessük őt.
Nem kell látnunk a falon a repedést ahhoz, hogy tovább
meneteljünk.
Isten munkálkodik. Jelen van. A terve jó. És továbbra is
bízhatunk benne – akkor is, amikor az élet körülöttünk bizonytalannak tűnik.
Imádság
Uram, néha elcsüggedek, amikor nem látom azonnal az eredményét annak, hogy engedelmeskedem neked. Köszönöm, hogy emlékeztetsz: attól, hogy én nem látom, hogyan munkálkodsz, még nem jelenti azt, hogy nem teszel semmit. Segíts, hogy hitben járjak, ne látásban. Nap mint nap. Lépésről lépésre.
Jézus nevében,
ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése