2012. november 06. A Hit az alap
A hit a körülményeink főlé emel minket. A hit képessé tesz a megelégedettségre még akkor is, amikor az élet értelmetlennek tűnik. A hit az a védőbástya, mely megőriz bennünket akkor is, amikor olyan gondolatok gyötörnek, hogy esetleg mi fog történni, vagy a már megtörténtek támadnak újra meg újra.
A hit alapvetően szükséges Istennel való kapcsolatunkhoz, és a megelégedettségnek is előfeltétele. De mi is a hit valójában? Több nőnek is feltettem ezt a kérdést a bibliakörünkben. A következőképpen határozták meg:
* Hiszem, hogy Isten hű az ígéreteihez akkor is, amikor érzéseim valami mást kiabálnak.
* Bizonyossággal hinni valamiben, amiről tudom, hogy igaz, de pillanatnyilag nem érzem, és nem érinthetem.
* Hit az, hogy a saját kis részemet a többihez illesztem, anélkül hogy láthatnám a kész képet.
Te hogyan határoznád meg a hitet? Biztatlak, hogy most állj meg, és írd le saját meghatározásodat! Nem könnyű feladat, ugye? A hit óriási tartalommal rendelkező fogalom, amit alig lehet szavakkal kifejezni. Ennek ellenére a Zsidókhoz írt levél szerzője egy ragyogó meghatározást ad:
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid. 11:1)
Gyönyörű, nemesen hangzó szavak, de mit is mondanak valójában? Mit jelent biztosnak lenni afelől, amiben reménykedünk? Van-e valami különleges dolog, ami felől reménykednünk kell, vagy bármiben reménykedhetünk, amiben csak akarunk? Hogyan győződhettünk meg olyan dolgokról, melyeket nem láthatunk? És mi az, amit nem vagyunk képesek látni, de biztosnak kell lennünk benne?
Mielőtt választ adunk ezekre a kérdésekre, először meg kell értenünk a bizonyosság szó jelentését, mégpedig a hithez való viszonyában- Az 1900-as évek elején tudósok több ezer levelet, pénzügyi feljegyzést és egyéb dokumentumot fedeztek fel egy kétezer éves görög település romjainál. A bizonyosság szó igen gyakran szerepelt a feljegyzésekben. A szó szerinti fordítása: "birtoklevél". A birtoklevél a tulajdonunkat igazolja. Jody és én rendelkezünk új otthonunk birtoklevelével. Kifejezi, hogy a mi tulajdonunkban van, vagyis a miénk (amíg fizetjük a havi törlesztést). Hasonlóképpen a hit valami olyasmi, ami a tulajdonunk: a miénk. Viszont többet kell tennünk, mint hogy elméletben rendelkezünk a hittel. A szívünkben kell laknia. A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat.
A jobb megértés kedvéért képzeld magad elé a Niagara-vízesés tetejét. Kötél van kihúzva a víz fölött. A kötélen egy ember áll talicskával, amiben egy száz kilós bernáthegyi ül. A tömeg ámulattal figyeli, amint a férfi előre-hátra tologatja a talicskát a vízesés fölött, benne a hatalmas kutyával.
Ötödik sikeres útja után a férfi odafordul a tömeghez, és ezt mondja: "Könnyedén át tudok tolni egy férfit vagy egy nőt is a vízesés fölött ebben a talicskában. Elhiszik?" Te is ezt gondolod: Semmi kétség! Végül is, a legtöbb ember kevesebb, mint száz kiló, és nem is mocorogna annyit mint az a hatalmas kutya.
Amint élénken bólogatsz, hogy elhiszed, odafordul hozzád, rád mutat, és ezt mondja: "Üljön be."
Egy dolog elhinni, hogy Isten képes megtenni valamit, de teljesen más olyan helyzetbe kerülni, ami feltétlen bizalmat igényel.
Ez a különbség az elméleti hit és a teljes szívvel való hit között.
Mire lenne szükséged, hogy beülj abba a talicskába? Segítene, ha biztosan tudnád, hogy a talicska képes megtartani, és a kötél is biztonságos, és nagyobb valószínűséggel ülnél bele, ha meg lennél győződve arról, hogy a talicskát toló férfi megbízható, rendelkezi, azzal a képességgel, hogy átjuttasson téged a túlsó partra, és elszántan óvna minden bajtól. De még ekkor is hitre lenne szükséged, hogy beülj a talicskába.
Isten nem követeli, hogy vak hitünk legyen, de azt igen, hogy tökéletesen bízzunk benne. Igéjén keresztül készségesen kijelenti magát: ki ő, mik a tervei, és mit kíván tőlünk. Amint hozzá jövünk, hogy lássuk és megismerjük őt, halljuk az ő kívánságát: "Bízzál bennem." A Bibliában több százszor biztat bennünket arra, hogy bízzunk benne. Hajlamosak vagyunk a bizalmat szürke területként kezelni, pedig Isten felszólítása fekete-fehér választ vár. Vagy bízunk benne, vagy nem. Vagy vele tartunk, vagy ellene fordulunk. Vagy beülünk a talicskába, vagy csak a bámészkodók között vagyunk.
Az igaz hitre gondolva, amikor teljes szívvel Istenre bízom magam, két dolog jut eszembe:
* A hit Isten jellemében gyökerezik.
* A hit Isten szavára épül, nem pedig érzéseinkre.
(Linda Dillow)
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid. 11:1)
Gyönyörű, nemesen hangzó szavak, de mit is mondanak valójában? Mit jelent biztosnak lenni afelől, amiben reménykedünk? Van-e valami különleges dolog, ami felől reménykednünk kell, vagy bármiben reménykedhetünk, amiben csak akarunk? Hogyan győződhettünk meg olyan dolgokról, melyeket nem láthatunk? És mi az, amit nem vagyunk képesek látni, de biztosnak kell lennünk benne?
Mielőtt választ adunk ezekre a kérdésekre, először meg kell értenünk a bizonyosság szó jelentését, mégpedig a hithez való viszonyában- Az 1900-as évek elején tudósok több ezer levelet, pénzügyi feljegyzést és egyéb dokumentumot fedeztek fel egy kétezer éves görög település romjainál. A bizonyosság szó igen gyakran szerepelt a feljegyzésekben. A szó szerinti fordítása: "birtoklevél". A birtoklevél a tulajdonunkat igazolja. Jody és én rendelkezünk új otthonunk birtoklevelével. Kifejezi, hogy a mi tulajdonunkban van, vagyis a miénk (amíg fizetjük a havi törlesztést). Hasonlóképpen a hit valami olyasmi, ami a tulajdonunk: a miénk. Viszont többet kell tennünk, mint hogy elméletben rendelkezünk a hittel. A szívünkben kell laknia. A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat.
A jobb megértés kedvéért képzeld magad elé a Niagara-vízesés tetejét. Kötél van kihúzva a víz fölött. A kötélen egy ember áll talicskával, amiben egy száz kilós bernáthegyi ül. A tömeg ámulattal figyeli, amint a férfi előre-hátra tologatja a talicskát a vízesés fölött, benne a hatalmas kutyával.
Ötödik sikeres útja után a férfi odafordul a tömeghez, és ezt mondja: "Könnyedén át tudok tolni egy férfit vagy egy nőt is a vízesés fölött ebben a talicskában. Elhiszik?" Te is ezt gondolod: Semmi kétség! Végül is, a legtöbb ember kevesebb, mint száz kiló, és nem is mocorogna annyit mint az a hatalmas kutya.
Amint élénken bólogatsz, hogy elhiszed, odafordul hozzád, rád mutat, és ezt mondja: "Üljön be."
Egy dolog elhinni, hogy Isten képes megtenni valamit, de teljesen más olyan helyzetbe kerülni, ami feltétlen bizalmat igényel.
Ez a különbség az elméleti hit és a teljes szívvel való hit között.
Mire lenne szükséged, hogy beülj abba a talicskába? Segítene, ha biztosan tudnád, hogy a talicska képes megtartani, és a kötél is biztonságos, és nagyobb valószínűséggel ülnél bele, ha meg lennél győződve arról, hogy a talicskát toló férfi megbízható, rendelkezi, azzal a képességgel, hogy átjuttasson téged a túlsó partra, és elszántan óvna minden bajtól. De még ekkor is hitre lenne szükséged, hogy beülj a talicskába.
Isten nem követeli, hogy vak hitünk legyen, de azt igen, hogy tökéletesen bízzunk benne. Igéjén keresztül készségesen kijelenti magát: ki ő, mik a tervei, és mit kíván tőlünk. Amint hozzá jövünk, hogy lássuk és megismerjük őt, halljuk az ő kívánságát: "Bízzál bennem." A Bibliában több százszor biztat bennünket arra, hogy bízzunk benne. Hajlamosak vagyunk a bizalmat szürke területként kezelni, pedig Isten felszólítása fekete-fehér választ vár. Vagy bízunk benne, vagy nem. Vagy vele tartunk, vagy ellene fordulunk. Vagy beülünk a talicskába, vagy csak a bámészkodók között vagyunk.
Az igaz hitre gondolva, amikor teljes szívvel Istenre bízom magam, két dolog jut eszembe:
* A hit Isten jellemében gyökerezik.
* A hit Isten szavára épül, nem pedig érzéseinkre.
(Linda Dillow)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése