2012. november 13. A hitben járás
Megkérdeztem vendégeinket, hogyan határoznák meg a hit fogalmát. "Egyszerre egy lépés egy sötét ösvényen" - hangzott a válasz. Mennyire igaz, gondoltam, de milyen nehéz a sötétben járni!
Aki sötétben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére (Ézs. 50:10b)
Az én problémám abból adódik, hogy jobban szeretem a világosságot, mint a sötétséget. Viszont, ha látom, mit tesz Isten - hogyan munkál mindent a javunkra - akkor nincs is szükségem hitre. Ennek ellenére látni akarom. Azt gondolom, mindannyian ezzel a problémával küszködünk. Azt mondjuk, hogy több hitet szeretnénk, de amit igazából akarunk, az a látás. A látás azt mondja: "Látom, hogy ez jó nekem, biztosan Isten küldte" a hit viszont így szól: "Isten küldte, ezért jónak kell lennie számomra."
Isten azt kéri, hogy hitben járjunk és ne látásban. Hitben élni azt jelenti, hogy Istennel, az Ő kezét fogva járok a sötétben.
Isten nem ígéri, hogy nem lesznek nehézségeink. Ő így szól: "Veled leszek a bajban". Mózes 2. könyvében olvashatjuk, hogy Izrael népe eljutott a Vörös-tenger partjára. Éjszaka volt, koromsötét, kivéve a tűzoszlopot, melyet Isten a népe és az egyiptomiak közé helyezett. El tudod képzelni a félelmüket? Az ellenség ijesztő ordítása áthatolt a sötét éjszakán. Mi lesz, ha kivilágosodik? Minden anya magához ölelte gyermekét félelmében, attól remegve, hogy ez volt életük utolsó éjszakája.
Ki tudta volna elképzelni azt a csodát, mely rájuk várt? A szövegben egy rövid megjegyzés van elrejtve: "az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel" (2Móz. 14:21). Miközben az izraeliták remegtek, "egész éjszaka" egy csoda zajlott. Mivel sötét volt, nem láthatták, amit "Isten szele" elvégzett értük. Isten kettéválasztotta a Vörös-tengert, és száraz lábbal léptek a szabadság partjára.
Talán a te életed is tele van sötétséggel, és nem látsz semmit. Ennek ellenére Isten munkálkodik, éppen úgy, ahogy azon az éjszakán a Vörös-tengeren. A következő nap nyilvánvalóvá vált, amit Isten egész éjszaka tett.
Ne felejtsd el, hogy Isten a te életedben is csodákat készít elő, bár te még nem látsz belőle semmit.
(Linda Dillow)
Aki sötétben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére (Ézs. 50:10b)
Az én problémám abból adódik, hogy jobban szeretem a világosságot, mint a sötétséget. Viszont, ha látom, mit tesz Isten - hogyan munkál mindent a javunkra - akkor nincs is szükségem hitre. Ennek ellenére látni akarom. Azt gondolom, mindannyian ezzel a problémával küszködünk. Azt mondjuk, hogy több hitet szeretnénk, de amit igazából akarunk, az a látás. A látás azt mondja: "Látom, hogy ez jó nekem, biztosan Isten küldte" a hit viszont így szól: "Isten küldte, ezért jónak kell lennie számomra."
Isten azt kéri, hogy hitben járjunk és ne látásban. Hitben élni azt jelenti, hogy Istennel, az Ő kezét fogva járok a sötétben.
Isten nem ígéri, hogy nem lesznek nehézségeink. Ő így szól: "Veled leszek a bajban". Mózes 2. könyvében olvashatjuk, hogy Izrael népe eljutott a Vörös-tenger partjára. Éjszaka volt, koromsötét, kivéve a tűzoszlopot, melyet Isten a népe és az egyiptomiak közé helyezett. El tudod képzelni a félelmüket? Az ellenség ijesztő ordítása áthatolt a sötét éjszakán. Mi lesz, ha kivilágosodik? Minden anya magához ölelte gyermekét félelmében, attól remegve, hogy ez volt életük utolsó éjszakája.
Ki tudta volna elképzelni azt a csodát, mely rájuk várt? A szövegben egy rövid megjegyzés van elrejtve: "az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel" (2Móz. 14:21). Miközben az izraeliták remegtek, "egész éjszaka" egy csoda zajlott. Mivel sötét volt, nem láthatták, amit "Isten szele" elvégzett értük. Isten kettéválasztotta a Vörös-tengert, és száraz lábbal léptek a szabadság partjára.
Talán a te életed is tele van sötétséggel, és nem látsz semmit. Ennek ellenére Isten munkálkodik, éppen úgy, ahogy azon az éjszakán a Vörös-tengeren. A következő nap nyilvánvalóvá vált, amit Isten egész éjszaka tett.
Ne felejtsd el, hogy Isten a te életedben is csodákat készít elő, bár te még nem látsz belőle semmit.
(Linda Dillow)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése