Mármeginthétfő és a betániai lány

Mármeginthétfő.

Kezdődik az iskola, többen most térünk vissza a munkahelyre a karácsonyi - újévi szünet, év végi pihenés után. Két hétig ráértünk hosszasan beszélgetni a családtagokkal, együtt játszani, pihenni, olvasni.

Most jön a munka, újra a mindennapos hajtás. Csörög az óra, és onnan nincs megállás. Reggelikészítés, a család elindítása, rohanás a munkába, gyors ebéd, megint munka majd haza, útközben bevásárlás, otthon házimunka, házi feladatok ellenőrzése, rövid kérdezz-felelek a gyerekekkel, férjjel, milyen napjuk volt ma, vacsora, elpakolás, gyerekek az ágyba, és mi is bezuhanunk.

Hoztunk elhatározásokat talán az év fordulójakor, hogy idén többet, mélyebben leszünk együtt a Mesterrel, de már az első hétfőn elfog a félsz, hogy fog ez beleférni a napunkba? Be tudjuk jól osztani az időt, a keveset? Mi modern nők, rengeteg feladattal és vállalással, hogy tudnánk mindenre időt szakítani?

Az Édenen kívül minden nőt megkísérthet, hogy a csak feladatokra koncentráljon, hogy hagyja, a napi pörgés magával ragadja, és este kifacsartan és fáradtan zuhanjon össze.

Kérlek, ne engedj ennek a kísértésnek! Lehet, hogy csak egy kávészünetnyi csend jut mára, de azt töltsd Mestereddel, aki megadja az erőt a napra és a szíved békességét. Kívánom magunknak, hogy tudjunk helyesen dönteni időnkről a betániai lánnyal!

 

Betániai lány

Van a ház körül munka rengeteg,
kivált most, midőn vendég érkezett.
Galambot vágni, sütni-főzni kell,
– de nem mozdul, csak feszülten figyel.
(oly kényelmes, oly lusta volt talán? )
Mária, a betániai lány.

Nővére bár duzzog, haragos,
– más távlat nyílik őelőtte most!
A Vendég szava oly titkos, csodás,
mennyei otthonba ajtónyitás…
Mintha nem is a földön volna tán
Mária, a betániai lány.

Fog még dolgozni éppen eleget,
s a mulandóság mindent betemet.
De amire most szánja perceit:
egy szükséges, mely el nem vétetik!
És jobbat ennél többé nem kíván
Mária, a betániai lány.

(Siklós József verse)