Corrie Ten Boom: A menedék, Második fejezet: A terített családi asztal
A KÖNYVKLUBON ELHANGZOTT GONDOLATOK:
1. Betsie-ről azt
olvassuk, hogy betegen (súlyos vérszegénységgel) született, nem játszhatott a
többi gyerekkel, míg ők kint szaladgáltak, ő bent olyan felnőttes
tevékenységekkel kötötte le magát, mint a kötögetés… Bizonyos szempontból ő
érezhette volna hátrányos helyzetben magát, aki rászorul arra, hogy mások
szebbé tegyék az életét. Mégis őróla meséli Corrie, hogy „megáldva a világ
megszépítésének ajándékával…”
Az is elgondolkodtatott minket, hogy egy szegény családról
van itt szó, akik nem is érezték magukat szegénynek, hisz mindig másokat
segítettek. („A szegények azok voltak, akiknek kosárban ennivalót vittünk.”)
A körülményeikhez
igazodva tették széppé és gazdaggá mások életét. Ők úgy érezték, teljes az életük.
Létezik-e itt a Földön olyan hiány, ami nélkül nem lehet teljes életet élni?
Teljesnek érezzük-e az
életünket?
2.
Elgondolkodtunk Jans néni „terjeszkedésén” és rossz természetén, és azon, hogy
mennyire tolerálta ezt a család. (29.o.)
Amikor van valaki, aki
kicsit ráterhelődik a közösségre/társaságra/családra, úgy viselkedik, hogy
teherré válik számunkra… nagyon ritka az a hozzáállás, amit ez a család
tanúsít. Jól tették-e így? Vagy esetleg jobb lett volna, ha nem így fogadják
el, hanem megmondják neki a magukét, szembesítik azzal, hogy milyen ő,
helyreteszik?
Nekünk vannak-e
megválaszolatlan kérdéseink? Mit teszünk velük?
Van-e valaki, akire
ilyen nyugalommal és megbékéléssel rá tudjuk bízni a kérdéseinket?
(Az elhangzottakat Andi összegezte :-) )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése