Corrie Ten Boom: A menedék, Második fejezet: A terített családi asztal

A KÖNYVKLUBON ELHANGZOTT GONDOLATOK:

1. Betsie-ről azt olvassuk, hogy betegen (súlyos vérszegénységgel) született, nem játszhatott a többi gyerekkel, míg ők kint szaladgáltak, ő bent olyan felnőttes tevékenységekkel kötötte le magát, mint a kötögetés… Bizonyos szempontból ő érezhette volna hátrányos helyzetben magát, aki rászorul arra, hogy mások szebbé tegyék az életét. Mégis őróla meséli Corrie, hogy „megáldva a világ megszépítésének ajándékával…”

Az is elgondolkodtatott minket, hogy egy szegény családról van itt szó, akik nem is érezték magukat szegénynek, hisz mindig másokat segítettek. („A szegények azok voltak, akiknek kosárban ennivalót vittünk.”)

A körülményeikhez igazodva tették széppé és gazdaggá mások életét. Ők úgy érezték, teljes az életük. Létezik-e itt a Földön olyan hiány, ami nélkül nem lehet teljes életet élni?

Teljesnek érezzük-e az életünket?

2. Elgondolkodtunk Jans néni „terjeszkedésén” és rossz természetén, és azon, hogy mennyire tolerálta ezt a család. (29.o.)

Amikor van valaki, aki kicsit ráterhelődik a közösségre/társaságra/családra, úgy viselkedik, hogy teherré válik számunkra… nagyon ritka az a hozzáállás, amit ez a család tanúsít. Jól tették-e így? Vagy esetleg jobb lett volna, ha nem így fogadják el, hanem megmondják neki a magukét, szembesítik azzal, hogy milyen ő, helyreteszik?

Melyik a hó hozzáállás?Mi a hasznosabb?

3. A vonatos jelenetben (36-37.o.) Corrie nem kap választ a kérdésére. Édesapja így felel neki: „’Némely tudás túl nehéz a gyereknek. Ha idősebb és erősebb leszel, el tudod majd hordozni. Most még engem kell megbíznod azzal, hogy helyetted hordozzam.’ Meg voltam elégedve. Sőt megbékéltem. Van válasz erre a kérdésre, s a többire is – és én teljes nyugalommal helyeztem apám kezébe őket.”

Nekünk vannak-e megválaszolatlan kérdéseink? Mit teszünk velük?

Van-e valaki, akire ilyen nyugalommal és megbékéléssel rá tudjuk bízni a kérdéseinket?

(Az elhangzottakat Andi összegezte :-) )