2012. szeptember 29. A MEGBOCSÁTÁS TÖBB MINT LEHETŐSÉG
Soha nem fogom elfelejteni első látogatásomat Auschwitzban, a Lengyelországban lévő német koncentrációs táborban. Csoportunk síri csendben volt. A lányomon látszott, hogy mindjárt rosszul lesz. Én is hasonlóan éreztem magam.
Amilyen szörnyű egy koncentrációs tábor, egy másik börtön - a keserűség - is olyan gyötrelmes tud lenni. Charles Swindall a Growing Strong in the Seasons of Life című könyvében igen képszerűen írja le, mi történik velünk, ha a keserűség gúzsba köt minket:
A keserűség elönti életünk pincéjét, éppen úgy mint csőtörésnél. A szenny minden fajtája feljön a kifolyt víz felszínére: előítélet, világiasság, gyanakvás, gyűlölet, gonoszság és cinizmus. Semmilyen gyötrelem nem hasonlítható a keserűség belső gyötrelméhez, mely egy megbocsátani nem akaró lelkület mellékterméke. Ez visszautasítja a csitítást, visszautasítja a gyógyulást, visszautasítja a felejtést. A keserűség rácsai mögött a legszörnyűbb börtönben élünk, lehetőséget sem adva a harc befejezésére.
Bár tudjuk milyen pusztításra képes, a keserűség mégis sokakat tart fogva közölünk. A megbocsátás az egyetlen menekülés ebből a börtönből.
De hogyan lehet megbocsátani egy barátnőnek, aki mélyen megsértett, vagy esetleg a gyülekezetben lévő nőknek, a szobatársnak, vagy egy férjnek?
A keresztény számára a megbocsátás nem választás kérdése. Jézus megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg, és Ő be is mutatta a megbocsátást. A megbocsátás hiánya nem csupán sebeket okoz Megváltónknak, hanem tönkre is tesz bennünket. A megbocsátás hiánya okozza, hogy a keserűség meggyökerezik a szívünkben. A Zsid 12:15 ezt mondja: "Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön."
Az Újszövetség minden alkalommal, amikor a keserűséget említi, a görög pic szótövet említi, mely "kivágást, átszúrást" jelent.
Péter keservesen sírt, miután megtagadta az Urat. (Luk.22:62). Lelkiismerete "át volt szúrva, elevenébe vágott", mert cserbenhagyta Jézust.
(Linda Dillow)
Amilyen szörnyű egy koncentrációs tábor, egy másik börtön - a keserűség - is olyan gyötrelmes tud lenni. Charles Swindall a Growing Strong in the Seasons of Life című könyvében igen képszerűen írja le, mi történik velünk, ha a keserűség gúzsba köt minket:
A keserűség elönti életünk pincéjét, éppen úgy mint csőtörésnél. A szenny minden fajtája feljön a kifolyt víz felszínére: előítélet, világiasság, gyanakvás, gyűlölet, gonoszság és cinizmus. Semmilyen gyötrelem nem hasonlítható a keserűség belső gyötrelméhez, mely egy megbocsátani nem akaró lelkület mellékterméke. Ez visszautasítja a csitítást, visszautasítja a gyógyulást, visszautasítja a felejtést. A keserűség rácsai mögött a legszörnyűbb börtönben élünk, lehetőséget sem adva a harc befejezésére.
Bár tudjuk milyen pusztításra képes, a keserűség mégis sokakat tart fogva közölünk. A megbocsátás az egyetlen menekülés ebből a börtönből.
De hogyan lehet megbocsátani egy barátnőnek, aki mélyen megsértett, vagy esetleg a gyülekezetben lévő nőknek, a szobatársnak, vagy egy férjnek?
A keresztény számára a megbocsátás nem választás kérdése. Jézus megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg, és Ő be is mutatta a megbocsátást. A megbocsátás hiánya nem csupán sebeket okoz Megváltónknak, hanem tönkre is tesz bennünket. A megbocsátás hiánya okozza, hogy a keserűség meggyökerezik a szívünkben. A Zsid 12:15 ezt mondja: "Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön."
Az Újszövetség minden alkalommal, amikor a keserűséget említi, a görög pic szótövet említi, mely "kivágást, átszúrást" jelent.
Péter keservesen sírt, miután megtagadta az Urat. (Luk.22:62). Lelkiismerete "át volt szúrva, elevenébe vágott", mert cserbenhagyta Jézust.
(Linda Dillow)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése