2012. szeptember 12. KÖRÜLMÉNYEIM ELFOGADÁSA

A MI RÉSZÜNK

Pál apostol bemutatja a megelégedés két oldalát: a mi részünket és Isten részét.
Először a mi részünk: "Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kérdéseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6)  
A Living Bible  a következő fordítást adja: "Ne aggódjatok semmiért, e helyett imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek szükségeiteket, és ne felejtsetek el hálát adni válaszáért." Pál arra buzdít, hogy aggodalmainkat arra használjuk fel, hogy mindenért külön-külön imádkozzunk. A megelégedettség megtanulásának folyamatában a mi részünk egy szívbeli döntés, egy választás:aggodalmaskodás helyett inkább imádkozzunk.
Pál azt parancsolja, hogy ne aggodalmaskodjunk, hanem imádkozzunk. A szomorú helyzet az, hogy legtöbben megfordítjuk a sorrendet, és mindenért aggódunk, az imádság pedig csak a legutolsó támasz! Könnyebb aggódni, nyugtalankodni, szívpanaszokkal bajlódni, álmatlanul hánykolódni, veszekedni férjünkkel, barátainkkal, a gyerekekkel vagy szobatársainkkal, ahelyett hogy imádkoznánk. Nem a hitünkben, hanem a gyakorlatunkban forgatjuk ki a Biblia előírását.
Azon felül, hogy mindenért imádkozunk, az sem mindegy , hogyan! Hálaadással kell tennünk. Ez aztán az igazán nehéz! Amikor aggódom, mert gyermekem nem mutat érdeklődést iskolai kötelezettségei iránt, és bukásra áll matematikából, vagy barátnőm megsértett, illetve a problémák túlságosan besűrűsödtek körülöttem, nagyon nehéz hálásnak lenni.
A 116. Zsoltár 17. verse segít nekem annak megértésében, hogy mit jelent hálaadással imádkozni: "Hálaáldozatot mutatok be neked, az Úr nevét hirdetem." Szeretem ezt az emlékeztetést, mivel nagy áldozatnak tűnik számomra hálát adni, amikor egy sötét alagútban érzem magam! Amikor kis unokahúgom kiesett az első emeltről, és koponyája három helyen betört, áldozat bemutatásának számított így imádkozni: "Uram, ismered szívem aggodalmának mélységét. Nem tudom elviselni, hogy olyan messze vagyok, amikor rokonaim ekkora fájdalmat éreznek. Annyira fáj a lelkem, de úgy döntök, hogy nem aggódom, és hozzád emelem a kicsi Angie-t. Nehéz megnyugodni ebben a helyzetben, de köszönöm neked, szerető Atyám, hogy szereted őt, és hogy ő a tied. Köszönöm, hogy életben maradt. Köszönöm, hogy nagyszerű orvosi kezelésben van része. Bízom benned, hogy ebben a szörnyű helyzetben is kezedben tartod a dolgokat."
Amikor nehéz körülményekkel szembesülünk, választanunk kell: Imádkozunk-e a problémáért, vagy aggódunk miatta?
(Linda Dillow)