2012. SZEPTEMBER 28. KAPCSOLATAIM ELFOGADÁSA

Megkérdeztem huszonöt nőt, hogy az elmúlt évben bántotta-e meg őket olyan valaki, akivel őszintén törődtek. Talán el sem hinnétek, hogy mindannyian átéltek valamiféle megbántást vagy elutasítást. Majd azt is megkérdeztem, hogy ők bántottak-e meg valakit szándékosan, vagy véletlenül. Ismét igennel válaszolt mindenki. Az USA Today felmérést végzett felnőttek között azzal kapcsolatban, hogy mi miatt aggódnak a legjobban. A legtöbben, mintegy 64%, a szeretteikkel való kapcsolatuk miatt.

Ez igaz. Elégedetlenségünk nagyrészt a másokkal való kapcsolatainkból fakad. Gondold csak végig: Teljes a békességed férjeddel? Gyermekeiddel? Szobatársaiddal? Munkatársaiddal? Családoddal? Barátaiddal?

Az ige azt parancsolja, hogy szeressük, szolgáljuk, és biztassuk egymást. Amikor engedelmesek vagyunk, a kapcsolatok örömet és szépséget hoznak életünkbe. Semmi nem olyan csodálatos, mint egy férj vagy egy barátnő szeretete. És semmi sem olyan megrázó, mint ennek a szeretetnek az elárulása. 

JÉZUS PÉLDÁJA

Az Úr Jézus a Gecsemáné kertjében megtapasztalta mindazt a fájdalmat, félelmet, visszautasítást, amit valaha is átéltél. Amikor megérkezett a kertbe imádkozni azon az éjszakán, tudta, hogy el fogják árulni és fájdalmas halált kell elviselni a a kereszten. Bizalommal fordult barátaihoz, amikor elmondta nekik, hogy a szívét megtörte a fájdalom. Kérte őket, hogy virrasszanak vele, ezzel csökkentve szenvedését. Ők meg is ígérték, hogy így lesz. Jézus kicsit távolabb ment tőlük imádkozni. "Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinnom, de legyen meg  a te akaratod." (Mt. 26:42) Vigasztalásra vágyakozva egy órával később visszatért tanítványaihoz, és alva találta őket. Hogy történhetett meg, hogy három erős, egészséges halász, aki sok éjszakát töltött alvás nélkül a Galileai-tengeren, most annyira gyenge lett, hogy nem volt képes egy órát fennmaradni Jézussal?

Könnyű úgy gondolkoznunk Jézusról, hogy ő Isten volt, aki testben élt, ő nem érzett fájdalmat, visszautasítást, mint én. De az ige beszámol arról, hogy Jézus nagy fájdalmat érzett, szenvedett és gyötrődött. "Szomorú az én lelkem, egészen a halál pontjáig..." (Mt. 26:38) Szüksége volt barátaira, megkérte őket, hogy legyenek vele haláltusájában. Cserbenhagyták őt. És hogy még szörnyűbb legyen a helyzet, ez további két alkalommal megismétlődött! Az sem könnyű ha egyszer csalódunk, de el tudod képzelni, hogyan éreznéd magad, ha a barátaid továbbra is magadra hagynának.

Ismered azt a fájdalmat, amit a barátaid okoznak neked. Vagy éppen te hagytál sebeket okozva cserben másokat. Te voltál az, aki elaludt, pedig megígérted, hogy ébren leszel, és imádkozol? Te voltál "Péter", aki megtagadtad a hűséget barátnődtől, amikor ő nagy szükségben volt? A kapcsolatotokban létrejövő feszültség éppen a te hibád, esetleg mindkettőtöké? Te félreálltál és nem kezdődött el a sebek gyógyulása.
Amikor szeretünk valakit, azzal kiszolgáltatjuk magunkat, és sebezhetővé válunk. Elégedetlenségünk és békességünk hiánya nagy mértékben a kapcsolatainkkal összefüggő elvárásainkból származik. Jézus kérte barátait, hogy vállaljanak részt az ő szenvedéseiben, ők azonban magára hagyták. Mit tett ekkor Jézus? "Keljetek fel, menjünk..." (Mt. 26:46)
Én így kiáltottam volna: "Felejtsétek el! Ha nem tudtok ébren maradni velem, miközben én vért izzadok, ha nem tudtok részt vállalni fájdalmaimban azok után, amit veletek tettem, ha nem tudtok megfeledkezni magatokról csupán egy éjszakára, felejtsétek el! Megyek tovább nélkületek. Nem voltatok ott, amikor szükségem volt rátok. Viszontlátásra."
Figyeld meg Jézus szavait: "Menjünk". Többes számban beszélt. Azután, hogy megcsalták őt, magához vonta barátait. Megbocsátott nekik, bár többször megbántották. Tőlünk is ezt kéri: "Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt. 2:21)
Nagyon megszégyenít Jézus viszonyulása azokhoz, akik cserbenhagyták őt. Túl kell tennem magam mások tökéletlenségén, ahogy Jézus is tette. Ha a tökéletességen kívül semmi mást nem tudok elfogadni, akkor hamarosan kikötök a semminél. Késznek kell lennem a megbocsátásra! És ha te is vágysz a megelégedettségre, akkor neked is ezt kell tenned.
Ha ezt nem tesszük meg, aggódó szívünk nem fog lecsendesedni.
(Linda Dillow)