2012. szeptember 9: Átadom életem irányítását, hogy megelégedett legyek?
Első lépéseimet a megelégedettség felé tizenöt évvel ezelőtt tettem meg, amikor az életem irányításához használt módszereim csődöt mondtak. Nem tudtam kézben tartani az eseményeket. Elmondtam egyik barátnőmnek a félelmeimet, aki ezt válaszolta: "Linda, te szereted a dolgokat irányítani, pedig az életben sok minden kiszámíthatatlan." Akkor még nem értettem mit is ért ez alatt.
Visszatekintve rájöttem, hogy én akartam Istenben bízni, de néha az Úr nagyon lassú volt. Amikor a dolgok csigalassúsággal haladtak előre, tudat alatt úgy döntöttem, hogy szüksége van a segítségemre. Ez istenkáromlásként hangzik, hiszen Istennek nincs szüksége a segítségünkre. Mégis, mikor közbeléptem, hogy átgyúrjam (a helyes szó a manipuláció, de az átgyúrás jobban hangzik!) a körülményeket, vagy megszervezzem az embereket, akcióim a következőt sugallták: "Istenem, nem teszed azt, amit szerintem tenned kellene, ezért kisegítelek." Amikor így kisegítjük Istent, akkor lesz aggodalmaskodó a szívünk. Amikor átvesszük az irányítást, már nem arra figyelünk, aki mindent irányít, hanem a körülményeink kerülnek a középpontba.
Két igevers vezetett át engem azokon a napokon. Megtanultam őket, szívembe véstem, és eldöntöttem, hogy szerintük fogok élni. az első:
Isten...az áldott irányítója mindennek, a királyok Királya és az uraknak Ura. (1Tim 6:15)
Elgondolkoztam ennek a versnek az igazságán: Ki irányítja életemet? Isten. Milyen irányító Ő? Áldott. A jól ismert teológus, J.I.Packer szerint: "A megelégedettség alapvetően annyi, hogy elfogadjuk Isten kezéből azt, amit küld, mert tudjuk, hogy Ő jó, és ezért, amit küld, az is jó."
A második igevers:
Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. (Zsolt. 16:5)
Elizabeth Elliot, az író és előadó gondolatébresztő megállapítása ezzel a verssel kapcsolatban:
Szerintem, semmi sem teszi egyszerűbbé az életet. Akármi történik, Isten tudtával történik. Elsötétül itt az értelem? Mondhatjuk, hogy történnek olyan dolgok velünk, melyek nem tartoznak a mi szeretettel kijelölt osztályrészünkhöz (ez odatartozik, amaz nem)? Ennek alapján bizonyos dolgok nem a Mindenható irányítása alatt állnak? Minden, ami velem történik örökkévaló javam szempontjából megmérettetett. Amint elfogadom kijelölt osztályrészemet, minden egyéb elveszíti jelentőségét. A döntések sokkal könnyebbé, az irányok világosabbá, a szívem pedig összehasonlíthatatlanul nyugodtabbá válik A nyugodt szív megelégedett azzal, amit Isten ad.
részlet:Linda Dillow, Akinél a szív lecsendesül című könyvéből
Visszatekintve rájöttem, hogy én akartam Istenben bízni, de néha az Úr nagyon lassú volt. Amikor a dolgok csigalassúsággal haladtak előre, tudat alatt úgy döntöttem, hogy szüksége van a segítségemre. Ez istenkáromlásként hangzik, hiszen Istennek nincs szüksége a segítségünkre. Mégis, mikor közbeléptem, hogy átgyúrjam (a helyes szó a manipuláció, de az átgyúrás jobban hangzik!) a körülményeket, vagy megszervezzem az embereket, akcióim a következőt sugallták: "Istenem, nem teszed azt, amit szerintem tenned kellene, ezért kisegítelek." Amikor így kisegítjük Istent, akkor lesz aggodalmaskodó a szívünk. Amikor átvesszük az irányítást, már nem arra figyelünk, aki mindent irányít, hanem a körülményeink kerülnek a középpontba.
Két igevers vezetett át engem azokon a napokon. Megtanultam őket, szívembe véstem, és eldöntöttem, hogy szerintük fogok élni. az első:
Isten...az áldott irányítója mindennek, a királyok Királya és az uraknak Ura. (1Tim 6:15)
Elgondolkoztam ennek a versnek az igazságán: Ki irányítja életemet? Isten. Milyen irányító Ő? Áldott. A jól ismert teológus, J.I.Packer szerint: "A megelégedettség alapvetően annyi, hogy elfogadjuk Isten kezéből azt, amit küld, mert tudjuk, hogy Ő jó, és ezért, amit küld, az is jó."
A második igevers:
Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. (Zsolt. 16:5)
Elizabeth Elliot, az író és előadó gondolatébresztő megállapítása ezzel a verssel kapcsolatban:
Szerintem, semmi sem teszi egyszerűbbé az életet. Akármi történik, Isten tudtával történik. Elsötétül itt az értelem? Mondhatjuk, hogy történnek olyan dolgok velünk, melyek nem tartoznak a mi szeretettel kijelölt osztályrészünkhöz (ez odatartozik, amaz nem)? Ennek alapján bizonyos dolgok nem a Mindenható irányítása alatt állnak? Minden, ami velem történik örökkévaló javam szempontjából megmérettetett. Amint elfogadom kijelölt osztályrészemet, minden egyéb elveszíti jelentőségét. A döntések sokkal könnyebbé, az irányok világosabbá, a szívem pedig összehasonlíthatatlanul nyugodtabbá válik A nyugodt szív megelégedett azzal, amit Isten ad.
részlet:Linda Dillow, Akinél a szív lecsendesül című könyvéből
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése