2012. szeptember 20. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

ISTEN PARANCSÁNAK BETÖLTÉSE

Isten nagyon érdekes parancsot ad az 1Móz 1:28-ban. Az előzőekben éppen arról beszél, hogy a férfit és a nőt saját képmására teremtette, majd ezután egy feladattal bízta meg őket. Megáldotta őket, és ezt mondta nekik: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!"
Isten a nőket saját képmására teremtette. Mindnyájunknak adott hatalmat, felelősséget és képességeket. Ez önértékelésünk forrása. Az 1Móz 1:28-ban Isten neked és nekem is három alapvető parancsot ad:

-  Uralkodj:  Amikor uralkodunk, döntéseket hozunk egy ügy célját és kimenetelét illetően
-  Hajtsd uralmad alá:  Amikor valamit uralmunk alá hajtunk, akkor azt legyőzése által uralmunk alá vonjuk, és gondoskodáson keresztül gyakoroljuk az uralmat rajta.
-  Szaporodj:  Amikor termelünk, értéket hozunk létre a szaporodás, szaporítás által.

Azt a felelősséget kaptuk, hogy uralkodjunk. Milyen uralmat adott neked Isten? Milyen embereken, körülményeken és anyagi javakon kell uralkodnod? Egy pillanatra gondolkozz el azon, hogy az első és legfontosabb személy, akin uralkodnod kell - önmagad. Mindnyájunknak uralkodnunk kell testünkön, jellemünkön, és talentumainkon. Milyen könnyen felismerjük Isten iránti engedelmességünk szükségét, amikor szembe kerülünk azzal a kihívással, hogy uralkodjunk ezeken a területeken!

Cathy állandóan azt ismételgette, hogy nincs megelégedve külsejével. Nem Isten teremtő munkája okozta panaszát, hanem az a plusz 25 kg, amit cipelt. Nem egészségi probléma okozta túlsúlyát. Nem hajtotta uralom alá étvágyát, és nem edzette lusta testét. Könnyebb volt arra panaszkodni, amit Isten adott, mint felelősséget vállalnia az Istentől kapott ajándékért.

Lynn csípős megjegyzései mindig megsebezték az embereket. Amikor barátnői szembesítették jellemvonásának hiányosságával, azt mondta, nem tehet róla. Éles nyelvvel született és lobbanékony természettel. Könnyebb volt "örökségét" vádolni, mint vállalni, hogy uralkodik magán, és megzabolázza természetét.

Charline állandóan sajnálta és sajnáltatta magát. Azt állította, hogy nincs talentuma. Isten kihagyta őt, amikor azokat osztotta. Az igazság pedig: Kényelmesebb volt Istent hibáztatni, mint szolgálni őt azzal, amit adott. Nem akarta "uralni és uralom alá hajtani saját világát."

Meg vagyok róla győződve, hogy az a nő, aki küszködik énképével és életcéljával, feladta a reményt, hogy személyiségét fejlessze. Ne felejtsd el: Isten készíti a festményt életünk vásznán. Testünk csupán a keret. Isten egy szép képet akar festeni - egy olyan képet, melyen keresztül, jellemünket felhasználva, egyedi módon mutatja be Krisztus életét másoknak - és a mi keretünkbe illeszti bele. De a mi közreműködésünk nélkül nem jöhet létre ez a műalkotás. Életünk végéig tartó munkakapcsolat ez. Ha úgy döntesz, hogy bírálgatod a keretet, vagy akadályozod Isten ecsetvonásait, nem fogod megtalálni a megelégedettséget. Ha Isten szempontjára figyelsz, mely magába foglalja a képet a kerettel együtt és azt az üzenetet, melyet rajtad keresztül akar közvetíteni, akkor azt mondod: "Meg vagyok elégedve azzal, aki vagyok."

Leonardo da Vinci kimagasló tehetségű művész volt. Amikor még festőtanonc volt, mestere magához hívta, és azt kérte tőle, hogy fejezze be az általa elkezdett festményt. A művész már megöregedett, és úgy gondolta, eljött annak az ideje, hogy abbahagyja a festést. A fiatal da Vinci annyira tisztelte mestere művészetét, hogy teljesen megdöbbent a javaslatán, miszerint ő a saját ecsetvonásaival egészítse ki a festményt. A művész mindössze ennyit mondott: "Tedd a tőled telhető legtöbbet."
Érzelmi felindulásában, ecsettel a kezében, reszketve térdelt az állvány elé és imádkozott. "Szeretett mesterem kedvéért, ügyességemet és erőmet bevetve, megpróbálkozom." Amint elkezdett festeni, keze egyre biztosabban mozgott, és szemében a géniusz ragyogása villant fel. Mesterművet alkotott.

Drága barátnőm, kezedbe veszed az ecsetet, és letérdelsz Mestered elé?
(Linda Dillow)

(Ezzel a bejegyzéssel lezárul az "Önmagam elfogadása" témakör. Zárásként szeretném ezt a fényképet feltenni.):