2012 szeptember 16. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

ISTEN TEREMTETTE TESTEDET

A 139. zsoltár szerint Isten nem csupán személyiségedet teremtette meg, hanem testedet is. A 15. vers így szól: "Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna."

A héberben az a szó, hogy képződtem, azt jelenti, hogy "hímezve".  Ugyanezt a héber szót találjuk, amikor az ótestamentumi szent sátor szőnyegének művészi elkészítéséről olvasunk. Amikor Isten megalkotott édesanyád méhében, (ezt a "föld mélyének" mutatja be a zsoltár), Isten művészi képességgel hímzett meg téged. Bár senki más nem láthatott, Isten látta minden részletének kiformálódását. Amint a takács különböző színű szálakat sző össze, hogy gyönyörű mintát alkosson, Isten úgy szőtte egybe vénáidat, izmaidat, idegszálaidat, és minden egyes porcikádat, ami egyedül csak rád jellemző. Vajon akad szövésminta, amely az ember megalkotásának nyomába érhet?

Talán mások mintáit szebbnek gondolod, mint a sajátodat. Nem tetszik az orrod, a csípőd, a melled. Lényegében nem sok minden tetszik magadon. Mindannyian hosszú listát írhatnánk azokról, amiket nem szerünk magunkban. De ha nem vagyunk megelégedve testi formánkkal, akkor lényegében Istennel vitatkozunk. Ő felelős hajunk színéért, orrunk méretéért és bőrünk minőségéért.

Nem lep meg, hogy olyan sok nő küszködik külsejével. Kultúránk vétkes ebben. A média állandó nyomása alatt vagyunk, hogy a testünk tökéletes legyen. A külsőnk túlhangsúlyozása helytelen és nem biblikus. Mi keresztyén nők tudjuk, hogy mindez egy torz szemléletmód eredménye, mégis milyen könnyű az összehasonlítgatás halálos betegségébe esni.

Férjem, Jody úgy véli, hogy a nők többet nézegetik a többi nő külsejét, mint a férfiak. Ez talán furcsán hangzik, de azt gondolom, igaza van. Mi nők összehasonlítjuk magunkat a csontsovány szupermodellel, aki tökéletes fürdőruhában pózol. Nekem soha nem tett jót az összahasonlítás. Ha másokkal hasonlítjuk össze magunkat, akkor a Biblia szerint "balgák" vagyunk (2Kor 10:12, Living Bible fordítás)

Néhány évvel ezelőtt olvastam James Hufstetler lelkész cikkét, mely az összehasonlítgatás játékát jobban megértette velem.

Soha nem fogod igazán élvezni a többi embert, soha nem lesz egészséges önbizalmad, soha nem fogod életedet Istennek tetsző megelégedettségben élni, soha nem fogod legyőzni az irigységet, és nem fogsz szeretni másokat úgy, ahogy kellene, amíg meg nem köszönöd Istennek, hogy olyanná teremtett, amilyen vagy.

Isten azt akarja, hogy magasztaljuk őt alkotó munkájáért, mellyel megteremtett bennünket.
George MacDonald, az a férfi, akit C.S.Lewis mentorának tekintett, így írt:


Inkább legyek olyan, amilyennek Isten megalkotott, mint a legnagyszerűbb teremtmény, amit csak kitalálhatok, mert az a tény, hogy megszülettem Isten gondolataiban és megalkotott engem, a legkedvesebb, leghatalmasabb és legértékesebb gondolat számomra.

Ez a megelégedettség imája...