2012. szeptember 13. KÖRÜLMÉNYEIM ELFOGADÁSA

ISTEN RÉSZE

A Fil. 4:7-ben Isten részét látjuk a megelégedettség folyamatában: "és Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A Living Bible a vers elején található és szócskát így értelmezi: "ha ti ezt megteszitek". Mit teszünk meg? Ha az imádságot választjuk az aggodalom helyett, akkor személyesen meg fogjuk tapasztalni Isten békességét. Micsoda ígéret! A zűrzavar, a problémák, a szívfájdalmak és aggodalmak világában mindannyiunknak békességre van szükségünk.
Ez a vers arra is rámutat, hogy miért nem rendelkezünk békességgel. Ha te és én aggodalommal, félelemmel vagyunk tele megelégedettség helyett, fel kell tennünk a kérdést, hogy megtettük-e a mi részünket. Ne feledd el, Isten azt mondja, hogy a mi választásunk az előfeltétele a tőle kapott békességnek.
A következő fordítást kedvelem a leginkább: "És az Isten békessége, mely felülmúlja azt az erőt melyet el tudunk képzelni, őrséget fog állni szívünknél és gondolatainknál a Krisztus Jézusban." Magam elé képzelem, amint Isten körülvesz őrző angyalokkal, akiknek az a feladata, hogy segítség az én szegény, gyenge szívemet, amikor az aggodalmak megsokasodnak bennem, az értelmem összezavarodik és megtelik "mi lesz, ha" kérdésekkel. Szívem -érzelmeim bölcsője- vadul ide-oda himbálódzik. Isten békessége az, amire legnagyobb szüksége van az én aggodalommal teli szívemnek és értelmemnek.
Mit teszünk, amikor bár átadjuk aggodalmunkat Istennek, tíz perc múlva ismét visszavesszük? Emlékszem, hány éjszakát töltöttem álmatlanul, amikor egyik tizenéves gyermekem a legnehezebb időszakát élte, és azon gondolkoztam: "Helyesen döntöttem? Hogy állítom meg ezt a gyereket, aki rossz irányba halad?"
Hányszor elimádkoztam a Fil 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásban ragadt.
Gyakran mondtam: Uram ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem használt, még mindig aggódom, ahelyett hogy betöltene békességed. Megint elimádkoztam a Fil. 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásba ragadt.
Gyakran mondtam, Uram ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem használt, még mindig aggódom, ahelyett hogy betöltene a te békességed. Megint elimádkoztam a Fil. 4 alapján az ér részemet, és Isten részét, majd újra elkezdtem aggódni. Ezen a ponton felültem, rávettem magam, hogy kibújjak a meleg takaró alól, és az író asztalhoz menjek. Tollat, papírt vettem a kezembe, és összeírtam azokat a pozitív dolgokat, amiket az Úr elvégzett tizenéves gyermekem életében az elmúlt év folyamán. Ezután imában végigmentem a listán, és hálát adtam, hogy ő eddig is munkálkodott, és most is munkálkodik gyermekem életében. Majd lekapcsoltam a villanyt, visszabújtam kényelmesen ágyamba, és ezután már békés szívvel aludtam.
(Linda Dillow)