2012 szeptember 22.

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.

(2Kor 4,16)

Úr Jézus!
A Te bölcsességedet és erődet hívom segítségül, hogy képes legyek alkalmazkodni az újabb és újabb évszakokhoz. Ahogy a napok rövidülnek és az éjszakák hosszabbodnak, a meleg szél hűvös, csípős fuvallatoknak ad helyet, s a fák lombja merész színeket ölt, úgy változom én is. Segíts alkalmazkodni, meghajolni, elég rugalmasnak lenni, hogy belül még mindig jól működjem a kint bekövetkező változások ellenére!
S ahogy a tél sötétebb napjai egyre közelebb érnek, töltsd meg szívem szeretettel, fénnyel és meleggel magam, családom és környezetem iránt.


Az évszakok változásával, s amikor a külvilág
más lesz, rátalálhatunk a  szükséges bátorságra,
erőre és útmutatásra, ha a végtelen, változatlan
és megváltoztathatatlan , örökké szerető
Istenre figyelünk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések