2012. szeptember 23.

Napkeltétől napnyugtáig dicséjétek az Úr nevét!

(Zsolt. 113,3)

Drága Uram, a kora ősz a csodálatos szépség időszaka, különösen a levelek gyönyörűek, ahogy tűzpiros és ragyogó aranyszínt öltenek. Emlékeztess, kérlek, arra, hogy amint  a levelek változtatják színüket, úgy változtatod meg Te is a szívemet azáltal, amit Jézus tett értem a keresztfán.

Ahogy lehullanak a levelek, újra kiszélesedik a látóhatár, drága Uram!
Távolabb látok, és tiszta éjszakákon megláthatom, hogyan nyújtózkodnak
előttem a csillagok. Ezzel a fénnyel arra emlékeztetsz, hogy Te is  fény vagy.
Megvilágítod számomra az igazságot és az előttem álló utat. A Te jelenléted beragyogja szívemet, és  vigaszt hoz életem sötét szakaszába. Köszönöm a Napot, a Holdat 
és a csillagokat - a menny e fényeit, melyeket mostanában
jobban láthatok-, hiszen a Te szereteted fényét tükrözik vissza.



Istenem, amikor az őszi szél lágyan megérinti az arcom, 
szinte olyan, mintha Te Lelked simogatná gyengéden lelkemet.
Szeretem ezt az időszakot, mert bármerre nézek,
mintha a Te jelenlétedet látnám mindenben.
Köszönöm a felhőket és a szelet, és az összes többi ajándékot,
melyekkel megáldottál ebben az évszakban!


Az ősz a visszatekintés évszaka, amikor választ adhatunk Istennek,
felidézhetjük kegyelmét és jóságát.
Hagyjuk, hogy szeretetével elcsitítsa lelkünket,
megtisztítsa szívünket és
átalakítsa gondolatainkat!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések