VIRTUÁLIS KÖNYVKLUB--- ELSŐ FEJEZET: A SZÁZADIK ÉVFORDULÓ

1. Már a könyv első lapjain feltűnt és elgondolkodtatott bennünket az, mennyire nem voltak ideálisak a körülmények, amik között ez a család élt, és ők mégis milyen színes, gazdag, örömteli mindennapokat tudtak megélni.

Egy öreg, zegzugos, sötét házban éltek, szürke házfalak közt, ahonnan az eget is alig látták. Képzelhetjük, mennyi napfény érte az életüket, ha az ablakokba ültetett virágok sosem maradtak életben. Ez különösen nyomasztó lehet a zord holland télben. Az sem hathatott túl vidámítóan, hogy már csak hárman ültek az asztalnál, a többi szék ott állt az asztal körül üresen – mert a többiek már megházasodtak és elmentek, vagy meghaltak. A nővérek már a negyvenes éveiket taposták, vénlányként. Corrie ráadásul nem volt csinos, nem volt jól öltözött sem. És mégis: milyen derűvel mesél olyan dolgokról, amik el is kedvetleníthették volna…

Minket mennyire befolyásolnak a körülményeink? Mitől érezzük jól magunkat?

„A boldogság belülről fakad.” Igaz ez? Működik a mi életünkben?

2. Beszélgettünk az apa jelleméről:

Csinosnak látta a lányait, akik valójában divatjamúltak öltözködtek. („Milyen vidámak és csinosak vagytok! … Mennyire szerette volna édesanyátok ezt az új stílust! Mennyire örülne, hogy ilyen csinosak vagytok!...Betsie-vel a kávénkra meredtünk, mert ránk tört a nevethetnék. Ezt az „új stílust” fiatal unokahúgaink kétségbeejtőnek találták, s állandóan mondogatták, hogy világosabb, rövidebb és kivágottabb ruhákat hordjunk.”)

Jóindulattal nézett a konkurenciájára (22.o.: „De Corrie, az emberek pénzt takarítanak meg, ha nála vásárolnak!”).

Előfordult, hogy nem számlázott ki javításokat (azt gondolta, hogy még neki kéne fizetnie, amiért ilyen régi, értékes darabot javíthat.)

Ma egy ilyen emberre sokan azt gondolnák, hogy naiv, buta, élhetetlen, nem fog boldogulni a világban. Mi mit gondolunk erről?

3. „A rövid téli délutánon mindegyre újabb látogatók jöttek, mindazok, akik apa barátainak számítottak, fiatalok, öregek, szegények és gazdagok, művelt urak és tanulatlan cselédlányok apa előtt mindnyájan egyformák voltak. Ez volt az ő titka: nem az, hogy felülemelkedett az emberek közti különbségeken, hanem számára e különbség nem is létezett.”

Mi a különbség a kettő között?

Így születni kell, vagy ez kialakulhat, megtanulható? Bennünk is kialakulhat? Vagy mi mindig látni fogjuk, hogy vannak értékes és kevésbé értékes emberek?

Mi alapján tulajdonítunk értéket embereknek? Mennyire helytálló a besorolásunk?

4. 23.o.: „A jó Willem… egy zsidót sem térített át az elmúlt húsz évben – Willem nem akarta az embereket megváltoztatni, csak szolgálni akarta őket.”

Mi a kettő közötti különbség? (Hisz mindkettő segíteni akar.)

Mi általában mit akarunk? Ránk melyik a jellemző?

„Az elvárások megbénítanak.” Akkor segítség-e az, ha valakit meg akarunk változtatni? És mennyire lehet tartós változást elérni, ha az elvárások miatt változik valaki?

A „megváltoztatni” fentről lefelé irányul, a „szolgálni” lentről felfelé. Miért jobb az egyik mint a másik? (Segíteni nagyon nehéz fentről lefelé…)