"Karácsonyépítés"

A Duna mellett, egy kis csendes faluban éltem húsz évig. Tizenegyedik gyermekként születtem a családba. Teljesen természetes volt, hogy a KARÁCSONY és egyéb ünnepek előtti időszakban mindannyian lázasan, boldogan készülődtünk a NAGY NAPOKRA. Maga a SZENT ESTE pedig a kiteljesedés volt mindannyiunk részére!
Sosem voltunk gazdagok, sem szegények. Egyszerűségben éltünk. De az én anyám a legcsodálatosabb és leggazdagabb anya volt e világon! Nem volt Ő költő, sem író! Mégis, olyan közel hozta a szívünkhöz a betlehemi eseményeket! Szinte éreztük az orrunkban a friss szalma illatát! A pásztorok öröme pedig átjárta mélyen gyermeki lelkünket! És az, hogy "aki ott megszületett", kicsoda? Azt anyánk olyan szinten mutatta be nekünk egész életében, minden lépésében és egész lényével úgy ültette el bennünk Őt, olyan mélyen, olyan magasztosan, hogy az leírhatatlan!
Mikor pedig együtt volt az egész nagy család azon a bizonyos estén, és  a kályha ropogása mellett együtt zengtük a CSENDES ÉJT, mindig arra gondoltam, bár sosem múlna el ez a pillanat!... Az ajándékozás örömre mellett pedig csak hab volt a tortán,  ha kint szakadt a hó, és reggelre jégvirágok nőttek az ablakon...

De egyszer eljött a "pillanat" vége! A kis faluból a város nagy zsivajába kerültem! Férjhez mentem. Új világ, új család, új remények...

Mikor az esztendő fordultával ismét beköszöntött az ősz, kezdtem "készülődni" újra Jézus Születésének Ünnepére. Kívül-belül....De hamar közölték velem, hogy "itt nem szokás a karácsony, a születésnap , és egyéb ünnepeket tartani!"...

Csak álltam és néztem!....Nem lehet! - kiáltotta a Lelkem! Nem adom!...Hiszen Isten a csillagok állását is a ünnepek miatt határozta meg!....
Itt lesz ünneplés!! Igen, lesz! -mondtam kétségbeesve....

Persze, ma már nem mondanám így ki! Csak tenném csendesen, amit tehettem akkor. Szomorúan, mert egyedül, de elkezdtem felépíteni itt is  "egy otthont", egy olyan világot, amelyben Jézus beragyog mindent! Egy KARÁCSONY alapjait kezdtem el rakosgatni... Amelyben minden reggel meg kell, hogy szülessen újra a szívünkben, MINDENKI SZÍVÉBEN  a Megváltó! Hisz csak Érte, Benne érdemes élnünk!...

Lett karácsony! Még nem voltak gyerekek, az "új családom" hívtam vendégül, rendre. Egyedül készültem, egyedül "őriztem, tápláltam" a lángot! Gondolom tudod, "KINEK" a szeretetével és erejével? Azután, már nekem kellett mondani, lassan "leszoktatni" a hozzátartozókat, hogy mindenki a saját családjával töltse meghitten legalább az első estét!...

Huszonnégy, jól olvasod, 24! karácsonyba telt, mire azt mondtam, hogy ez most "IGEN"! Ez igazi ÜNNEP volt!
Nem azért, mert úgy éreztem magam, ahogy már régen szerettem volna. Nem "csak" azért! Hanem azért, mert végre megpillantottam mindenki szemébe azt a fényt, ami egy családot, egy földi és égi világot így is összeköt! Láttam ragyogni azt, amit csak maga Jézus gyújthatott!
Kegyelem! Kegyelem, hogy bár ilyen hosszú idő alatt, de sok türelemmel, szeretettel készítgetett el engem a Megváltóm a megfelelő alázatra, csendre, szolgálatra, odaadásra, elfogadásra,  és mindarra, ami szükséges ahhoz, hogy mindenki vágyjon utánam jönni "MINDEN BEVETT SZOKÁS ELLENÉRE" a jászolhoz!...  Dicsőség ezért Neki, a megszületett, megöletett és FELTÁMADOTT KRISZTUSNAK és az ATYÁNAK!

...Míg alleluját zengett az ajkam a tűnő évek alatt, egy másik feladat is tárult elém!...A régi kis falumban angyalok jártak...És láttak egy "árva Lelket"...Ezért kopogtatni kezdtek szívem ajtaján...

....De ez a történet hadd legyen egy másik napé a készülődésünk és várakozásunk ideje alatt!

"SALONÉ"