Mivel van tele a kezed?

A hétvégén nagy bevásárlást csináltunk. Röpke három és fél óra volt csupán. Mindez kettőnkre Rékával. Természetesen újra csak két táskát vittünk, pedig négy táska sem lett volna elég, hogy beleférjen ennyi holmi! Felvillan bennem egy kép, milyen lesz, majd ha lesz családom…Vajon mennyit kell majd vásárolni? Kettő nagy bevásárló kocsi gyerek, kettő púpos bevásárló kocsi étel és kacat… ti ezt, hogy csináljátok kedves anyukák?  

Jelenlegi kihívásom, hogy amikor már túljutottunk a pénztáron (másodszori sorban állás után Visa kártya elutasítás, készpénz semmi…) felcipekedjünk a második emeletre. Réka, nálad van a lakás kulcs? Valahogy ki kellene nyitni a lift ajtót… a kezünkből óhatatlanul is kiesik egy répa, egy üdítő. Jajj, csak jussunk már be a lakásba! Olyan nehéz ez a sok cucc…

Milyen nehéz lehajolni, amikor tele van a kezünk nehéz holmikkal! Milyen nehéz odafigyelni, FIGYELNI a másikra, amikor telve vagyunk a saját magunk által vásárolt nehezékkel…

„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” Lk. 9,24.

Szól az ige. S én tudom-e kérni őszinte szívvel az Urat, hogy Uram, tisztíts meg egészen, hogy használni tudj! Mert a mai nap egy ajándék. Engedd, hogy ma a te dicsőségedre élhessek egészen. Taníts meg Uram alázatosan szeretni, s lehajolni, odafigyelni a másikra.

Már régóta tervezem, utána nézek ki is volt az a David Livingstone, mert csupán egy mondását ismerem, de ennek mondanivalója a szívemig ért.

„Amim csak van, és minden tulajdonomnak csak annyi legyen az értéke számomra, amennyire Isten országának terjesztését szolgálja…”
(Zsanett)