Karácsony vs. tanulás
Életem talán legnehezebb, legstresszesebb két hónapja előtt állok.
Januárban végre befejezem a főiskolát, ha minden jól megy. Ehhez viszont
intenzív odafigyelésre, tanulásra van szükségem. Nem engedhetem, hogy bármi
elvonja a figyelmem. De jön a karácsony… Már az egész város díszben pompázik,
mindenhol karácsonyi zene szól, jobbnál jobb ajándékötletek merülnek fel.
Legszívesebben haza mennék a családhoz, és otthon készülődnék testileg-lelkileg
az ünnepre. Kinek van ilyenkor kedve tanulni? Ha választanom kéne Magyarország
területfejlesztési statisztikái és a vásárlás között – nos, nem hiszem, hogy
sokat vacillálnék. Van, hogy elfáradok, van, hogy az agyam sem fog már, és leginkább
hagynám az egészet. Feszültté, idegessé válok, ami a körülöttem élőkre is
hatással van. Hogy ez elmúljon, elmegyek futni, vagy nézek egy filmet, esetleg
alszom egy nagyot. Egyik sem segít hosszú távon.
Aztán eszembe
jut a legkedvesebb igém: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít
engem.” (Fil 4, 13) Igen, az Ige a leghatásosabb segítség. Egyedül valóban
képtelen lennék ezt végig csinálni. Isten nem véletlenül tett ide, nem
véletlenül tartok itt az életemben. Most ez a feladatom, ezen a próbán visz át.
Minden nap imádkozom erőért, bölcsességért és kitartásért, mert az én emberem
nem erre lett kitalálva. Lusta és kényelmes vagyok. Viszont tudom, hogy a
változás jó, Isten formálni akar. Jézus mikor lustálkodott? Soha. Jézus mikor
unt bele a feladataiba? Soha. Ha Ő a példaképem, és nézem az életét, meglátom,
mennyi mindent kell még tennem. De érzem, hogy változok, és ez nyugalommal
áraszt el. Hisz érzem Isten jelenlétét, és szeretetét. Vagyok Neki olyan
fontos, hogy foglalkozzon velem.
Kell ennél több
az életben? Nem hiszem.
(Vidákovics Evelin gondolatai)
Kitartás, erő, koncentrálás...hamarosan már a múltté lesz a vizsga emléke. Jézus viszont továbbra is, újra és újra megelevenedik bennened - bennünk - és egyre nagyobb Ünneplések felé vezet!
VálaszTörlés