Érték…
Ezekben a napokban óhatatlanul
is egy kedves mese jut az eszembe. „Mária kis szamara” története nem nagyon
ismert, de lehet, hogy azért valamennyien ismeritek. A legmegragadóbb rész az,
mikor Betlehembe menet az úton rablókkal találják magukat szemben, és ahogy ott
Mária viszonyul hozzájuk. Nagyon is tisztában van vele, hogy kikkel van dolga,
de mindent félretéve bizalommal szólítja meg, és jó embereknek nevezi őket.
Elkezdi mutogatni Nekik a leendő kisbaba holmiijait, ingecskéket… Erre a rablóvezér
megszólal:
- Ki vagy Te tulajdonképpen?
Mondd meg majd a Fiadnak, hogy három zsivány egyszer egy éjjelen el akarta
lopni egy kisgyerek holmiját. Egy kisgyerekét, aki még meg sem született!
Mária válaszol:
- Elmesélem a Fiamnak, hogy
három jó ember, egyszer, egy éjszakán szállást adott két szegény vándornak.
….
Ez a kis részlet folyton azért
jött elő bennem, mert az én kisfiamnak éppen a napokban ellopták „valamijét”! Ő
már megszületett! És mindenki tudja és látja, hogy kerekesszékben él! Mégis!
Mózes 15. születésnapját közel
egy hétig ünnepeltük! :) Ennyi szeretetet, idefigyelést, törődést talán még
sosem éltünk át! Kapott Mózes sok apróságot, kisebb, nagyobb értékben. Van, aki
küldött kétezer forintot, egy kis édességre. De Mózes „szarvasos, téli sapkát”
szeretett volna venni rajta. Ezért fáradtságot félretéve nyakunkba vettük a
várost. Nem találtunk hasonlót. Végül a piacon kötöttünk ki. Addigra minden
erőm elfogyott, így már nem pakoltam ki a 17 kg-os kerekesszéket, meg a 60
kg-os fiam. Megbeszéltük, hogy a kocsiban megvár. A sorok között oda-vissza
siettem, kerestem az említett dolgot. Mire már lemondtam volna róla, egy közel
10 m-es hosszúságú standon csak sapkák voltak előttem kiterítve! Mindenféle!
Volt SZARVASOS és HÓESÉSES fehér bundás is közötte! Álom szépek! Elmagyaráztam
a hölgynek, hogy mind a kettőnek az árát itt hagynám, és hogy miért. Elvinném
rövid időre, a fiam választana, stb! Elég nehezen értette meg, de végül meglett!
Mózes majd elrepült a
boldogságtól! Rögtön felhúzta a fejére a szarvas mintást és megnézte a
visszapillantóba!
- Anya, ez lányos, ugye?
Ugyanis két fonott pánttal
kellett megkötni. Így esett a választás a másik, gyönyörű, fehér bundás, svéd
mintás, hópelyhekkel teli sapkára. Majd bele főtt a feje, de csak otthon vette
le! Boldogan mutatta mindenkinek! Végigélte a keresés, megtalálás, majd a
választás örömét! Három napig tartott a boldogsága. Ugyanis az iskolában ELTŰNT
a sapka! ….Bementem, többen kerestük, több napig, de valaki elvitte haza a
hétvégén és nem hozta vissza.
Olyan rosszul esett! Különösen
azért, mert tudtam, hogy Neki milyen érték ez! És nehéz volt elmagyarázni azt,
hogy mi az, hogy „nincs többet”. …És mikor megkérdezte:
- Anya, mi az, hogy „ellopták”?...
Próbáltam szépíteni,
elmagyarázni óvatosan, de a tény, hogy végül NINCS, mindent világossá tett. Egy
gyermek olyan könnyen átlép aztán dolgokon. Megbocsát, felejt. …Ez az eset
talán értem történt. Annyi, de annyi gondolatot ébresztett bennem. Sajnos, volt
közötte sok méltatlankodás, sőt harag. Egyszerűen, nem akartam tudni veszíteni!
Mígnem láttam a gyermekem
példáját! … Ő elengedte! Megszégyenültem! Azután jött a többi gondolat. A
születésről, az áldozatról, az elengedésről! Az LEGIGAZABB ÉRTÉKEKRŐL! Azok
megőrzéséről.
Ismét megláthattam, hogy
„magamban mi vagyok”! Ki lennék Nélküle!
Nem lehet leírni, hogy KIT
NYERTÜNK AZ ÚR JÉZUSSAL! Ha Rá nézünk,
akinek szeretete, irgalma, bölcsőssége, jósága fényesebb, mint a Nap, akkor
semmi más nem számít!
Próbálj csak belenézni egyszer a fénylő Napba!
Minden más eltörpül, eltűnik, elveszik, mert a szemed „megvakul a fényébe”!
„Beleveszel”! …
Tegnapelőtt, Szegeden teljesen
más ügyben kutattam egy áruház ruházati osztályának női részlegén! Az egyik
polcon, a női sapkák között ott hevert egy „férfi sapka”! Ugyan olyan, mint
amit „elveszítettünk”! ....
Az Úrnak mindenre gondja
van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Találkozzunk a „jászolnál”!
Saloné
Nagyon orulok, hogy leirtad! mit is tennenk, valoban, Jezusunk nelkul? Mik is lennek O nelkule? Aldott karacsonyt az egesz csaladnak!
VálaszTörlés