Minden nap karácsony
Mostanában
különösen sokat foglalkoztat ez a gondolat.
Egyszerűen azt
veszem észre életemben, magam körül, hogy a küzdelmek csiszolnak, a csalódások
átformálják gondolatvilágomat, a szervezetek és formális alkalmak komplikálják
az életet... Mindez a napok hosszú sorából egyre jobban a megszületett
Krisztusra emelik tekintetem, és benne való hitemben megerősítenek. Isten Fia,
a Megváltó, ott hagyta dicsőséges otthonát értem, hogy legyen egy valós
elképzelésem és tapasztalatom a feltétel nélküli szeretetről, hogy legyen
előttem egy példa, amiből tanulhatok. Életem napjai egyre jobban meggyőznek
arról, hogy nélküle nem érdemes élni! Egyre jobban feloldódik lelkem a
kihívások alatt is a benne levő bizalomban és reményben, s tapasztalom erejét, megújító
jelenlétét a viharok kellős közepén is pontosan úgy, mint mikor például egy
lelki társsal leülünk békeidőben egy szelet tortát és egy kávét elfogyasztani.
Krisztus életem legnagyobb ajándéka minden helyzetben!
Főiskolás koromban
sokszor kerültünk olyan vitába a hitetlen társaimmal, hogy a Krisztushoz való
fordulás az az élettől való elfordulást jelenti. Sokszor vádolták a hívőket
azzal, hogy az Istenfélelem az a rettegésben való élet. Hogy cáfolhatnám meg
egyre jobban ezt minden napon? Sem a hitetlenek előtti bizonygatásból, sem az
Istennek való megfelelésből, hanem egyszerűen, tisztán az SZERETETBŐL, élve
abban, amit Tőle kaptam.
Nem olyan rég
hozzájutottam egy könyvhöz, ami régészeti, történelmi és vallástörténeti alapon
nagy pontossággal járt utána, hogy a kereszténység szokásainak alapjait
feltárja. Nagyon élvezem olvasni mindazt, ami mindig is érdekel: hogy kezdődött
minden emberi kultúra, s hogyan alakultak ki a szokások, amik alapján
embercsoportok elszigetelődtek egymástól, míg a másik oldalon saját
értékrendjükben egymásra utaltak lettek. E könyv részletesen leírja azt az
erőfeszítést, ahogyan Róma beépítette a pogány ünnepeket az állami vallásba.
Időben és természetében így kapott helyet karácsony is a naptárukban, mint
álcázott, átmentett megemlékezés a télforduló környékén.
Most nem akarok részletekbe belemenni, mert így az
Advent körül inkább a lelki ünneplésre szánjuk az időt. Azt viszont felteszem, s érdemes ezen elgondolkodni,
hogy Krisztus születésének dátuma nincs lejegyezve az Írásokban, éppen úgy,
mint visszajövetele sem. Míg a világ
gazdasági életének központi dátuma karácsony lett és minden e dátum köré
összpontosul, mi ünnepelhetjük Jézust mint életünk Királyát, jólétünk Forrását,
hűséges Társunkat, aki velünk volt és lesz életünk minden napján.
Van egy mondás,
amit Brazíliában sokszor hallottam: azt nem tilthatod meg egy madárnak, hogy
elrepüljön a fejed fölött, de azt, hogy fészket rakjon, azt igen. Nehéz kilépni
a környezetünkben zajló ritmusból, képtelenség nem meghallani, amit a reklámok
árasztanak felénk, nekünk is kedvező ajánlatokból mi is hasznot húzunk az
üzletekben. Mégis fontos, hogy a karácsony ne váljék egy bálvánnyá, Jézussal a
közepében. Jézust, Isten fiát nem lehet, nem szabad egy általunk kialakított
szokásformára leegyszerűsíteni, s főként nem olyan szerepe van életünkben, ami
lehetővé tenné azt.
Szükségünk van
Jézusra minden napon. Ezt legjobban úgy fejezhetjük ki Neki, hogy keressük jelenlétét,
elfogadjuk vezetését, és hálával áldozunk lényéért, létért, földre jöttéért,
haláláért, feltámadásáért és ígéretiért! Így a karácsony 365 napon át tart, s
az ünneplésnek sosem lesz vége!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése