Immánuel, velünk az Isten

Az elmúlt huszonhárom napban a blogot közösen írtuk. Nagy várakozással kezdtünk neki, de az eredmény felülmúlta elképzeléseinket. Rengeteg áldást kaptunk tőletek!

Ismerős helyzetek, vagy számomra ismeretlen szituációk, írások szeretetről, készülődésről, korábbi karácsonyokról és aktuális bajainkról, fájdalmakról, sok minden belefért ebbe a három és fél hétbe. Többen félve küldtétek el az írásokat: „olvassátok át”, „vágjátok meg nyugodtan”, „írjátok át, ha nem tetszik”, „ha túl csöpögős/ száraz/ hosszú/ rövid szóljatok” - mondtátok. És mi átolvastuk, és nem vágtunk, nem írtunk át, nem tettünk hozzá, de rendszerint ámultunk, nevettünk vagy meghatódtunk, és újra meg újra hálát adtunk értetetek. A legtöbben talán nem is sejtitek, milyen áldást jelentett a küldeményetek olvasása, mennyire telitalálat volt egyes olvasóknak (és a szerkesztőknek), mennyire tudott gyógyítani az adott napon... és mennyire fel tudta hívni a figyelmünket arra, akiről szól az adventi várakozásunk.

 

 

Hogyan is lehetne méltóképp lezárni ezt a közösen eltöltött időszakot? Megemlékezni az áldott napról, amikor a Megváltó született, mindezt még nem a családdal összegyűlve, vagy a gyülekezetben énekelve dicsőségéről, hanem a mi kis közös kávénk mellett? Talán csak beszélgessünk róla, ahogy mi, keresztény nők, csajok és hölgyek tehetjük, a mi drága közös ismerősünket emlegetve. Rendben? A kérdésünk a következő: Mit jelent számotokra az, hogy Immánuel, velünk az Isten?

 

 

Kezdésként íme néhány válasz tőletek:

– Nekem azt jelenti, hogy bármikor, bármelyik pillanatban hozzáfordulhatok, és tudom, hogy ott van mellettem.
 

– A 139. zsoltár 5. verse („Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.”) – felülről véd, és szárnyaival betakar… Bármikor mehetek hozzá, mindenfajta fajta örömömmel, bánatommal, szóval mindennel

 

 

– Lehet egy szóban? (Virtuálisan bólintok, így kimondja:) Biztonság.

 

 

– Az identitásomat jelenti. Mindegy, hogy milyen visszacsatolást kapok az élettől, mi történik velem, mit gondolok magamról, mert velem az Isten és Benne vagyok én is.

 

 

– Számomra mit jelent Immánuel? Biztonságot, békét, megnyugvást és biztos talajt. Meghatódom, ha arra gondolok, hogy a Teremtő Istennek gondja van személyesen rám. Mert Jézusban a Menny lehajolt nem csak általánosságban az emberiséghez, hanem HOZZÁM a küszködő, botladozó emberhez is. Ebben a névben egybefoglaltatik Isten szeretete: a Teremtő, az Erős Isten, a Békesség Fejedelme, a Megváltó, a Szabadító, a Gyógyító, a Mindenható, az Úr és Király itt van velem, és soha sem hagy magamra, hiszen Ő Immánuel! Ez a tudat mély hálával tölt el, békességgel ajándékoz meg, értelmet és célt ad az életemnek.

 

 

– Velünk az Isten? Hmm. Bensőséges kapcsolat, intimitás, de nem a szó elcsépelt, hanem igazi értelmében. Mélyen, szégyenkezés nélkül ismerhetjük egymást. Szégyenkezés nélkül – az én részemről persze, mert erre nekem lenne okom kettőnk kapcsolatában. J

 

 

Végül megkérdezem egy drága barátnőmet is, akin keresztül annyit kaptam Jézusból és Jézustól az elmúlt évek során:

– Amúgy neked mit jelent az, hogy Immánuel, velünk az Isten?

– Most őszintén?

Bólintok.

– Semmit. (Kis szünetet tart.) Nem érzem, hogy velem lenne. Nem kommunikál velem. Valahol nagyon messze van.

Hallgatunk.

– Akkor miért nem adod fel? Mármint… miért hiszel mégis?

Rám néz, és halkan azt mondja:

– Remény.