Képeslapok
Már jóval karácsony
előtt elkezdhetem szeretett tevékenységemet, a képeslapgyűjtést.
Szeretem begyűjteni a szebbnél
szebb, hangulatos vagy éppen szellemes képeslapokat, hogy aztán (jó esetben)
egy pár sorral megtoldva útjára menjen az adott címre, rossz esetben pedig hogy
gyarapítsa az íróasztalomban meglévő képeslaphegyet.
Mivel én különösen élvezem
olvasgatni a direkt nekem írott sorokat, szeretem elképzelni, hogy az a pár
szeretetet sugalló mondatom fényt visz a címzett életébe.
És valóban, milyen szép, ha
kifejezzük a másiknak alkalomadtán, hogy hiányzik vagy, hogy szeretjük. Hiszen
a szó elszáll az írás megmarad.
De valóban olyan
illékony a szó?
Nem sokkal advent
előtt, rutinosan nyitottam meg a naponta érkező Napi Reményt, ami aznap arról
beszélt, hogy, ha tudatosítani szeretnénk a másikban, hogy szeretjük, akkor
nagyon fontos, hogy ezt konkrétan kimondjuk. Akár naponta többször is.
Mindig is tudtam, de
akkor valahogy nagyon megragadott.
Eszembe jutott az az 5 éves kislány,
akivel a napjaimat töltöm bébiszitterként. Vajon hallotta már tőlem
személyesen, hogy "szeretlek" vagy, hogy "fontos vagy
nekem"?
Aznap délután amikor vele voltam,
eszembe jutott milyen nagy ereje van a szavaknak.
- Mondd el neki! - hallottam egy
belső hangot.
De egyáltalán nem éreztem hozzá
késztetést.
- Olyan hülyén hangzik. Különben sem
érdekli. A szüleitől eleget hallja. – mondtam magamban.
Végül ez a belső érzés
nem hagyott nyugodni, így félvállról odavetettem neki, miközben ő hatalmas
hangerővel hallgatta a gyermekdalokat.
- Hannah, Szeretlek! - mondtam
félszegen.
Azt gondoltam talán meg sem
hallotta. De nem így volt.
Arcára kiült a
megrökönyödés, látszólag teljesen kizökkent a játszásból és visszakérdezett:
- Tessék? Mit mondtál?
Megismételtem.
Láttam rajta, hogy nem
akar hinni a fülének, és döbbenten többször visszakérdezett:
- Ezt komolyan gondolod? ...Tényleg?
Biztos?
Sugárzó arccal
folytatta a játszást.
Nahát! Ez nem
gondoltam volna. Működik!
Gyanítom, ha mindezt írásban kellet
volna közölnöm egy szép kis rénszarvasos lapon, bár könnyebben rászántam volna
magam, nem ért volna el ekkora hatást.
Igen, szép dolog karácsony környékén elhalmozni az embereket képeslapokkal, nyájas mondatokkal, de ne felejtsük el megragadni a lehetőséget, hogy a környezetünkben élőknek személyesen is kimondjuk a karácsony üzenetét!
Igen, szép dolog karácsony környékén elhalmozni az embereket képeslapokkal, nyájas mondatokkal, de ne felejtsük el megragadni a lehetőséget, hogy a környezetünkben élőknek személyesen is kimondjuk a karácsony üzenetét!
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésnagyon koszi! en is " kepeslapos vagyok", de en gyartassal kezdem...szuper volt olvasni arrol a belso oromrol, ahogy irasban elkuldod uzeneted , es a kepslep teremti emg a szemlyes kapcsolatot. Az emberek ma leszoktak amr a level irasrol, a postai kuldesrol, de egyik legnagoybb orom meg ma is az, mikor egy kezzel irott level van valakitol a postaladaban! vagy egy kepeslap...Boldog keszulodest!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés