Életemet adom érte

Ha valamit nagyon kívánunk – ölni tudnánk érte.

Ha valakit nagyon szeretünk – meg tudnánk halni érte.

De kiért tudnánk az életünket adni?

Jézus azt mondta, nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért (Jn15,13). Tiszta sor, gondoltam én, Jézus valóban odaadta, odaáldozta az életét a tanítványokért, az akkori emberekért, minden emberért, értem is. Meghalt, hogy nekünk életünk legyen.

Van, akiért én is meghalnék. Remélem, elég bátor és átadott lennék ahhoz, hogy meghaljak valaki más helyett. A szeretteim helyett esélyesebb, de talán, Jézus erejével és szeretetével más helyett is.

A múlt héten nehéz napokat éltem meg, amik elővetítették nehéz hetek és hónapok ígéretét. Egy adott személlyel való tartós és talán kikerülhetetlen küzdelemhez minden nap el kell kérnem az erőt, a kegyelmet, a bölcsességet, szóval Isten Szentlelkének teljes támogatását és betöltését. Ez persze segíti a lelki életemet, de az érzelmeimet bizony felborzolja, leszívja az energiám, kimerültté, kétségbeesetté tesz időről időre.

Hazafelé biciklizve el is panaszoltam Istennek napi és a jövőre vonatkozó aggályaimat, sajnáltam magamat, és azt sóhajtottam Istennek, bárcsak meghalnék. Vége lenne a küzdelmeknek, és nála otthon lehetnék. Önző gondolat, persze; utánam a vízözön jelleggel elmenekülni ebből a világból, és hátrahagyni a problémákat másoknak, de én csak szabadulni, megpihenni akartam.

Halálvágyó gondolataim között azonban, kicsit később, felbukkant ez az igetöredék is – életemet adni érte.

Meghalni, meg tudnék ezért az emberért talán, de élni, tudok érte?

Tudom minden nap szeretni megújult szeretettel? Tudok érte lemondani a kényelmemről? Tudok érte lemondani arról, hogy kellemesen érezzem magam?

A szüleink, azt hiszem, tudják mit jelent az életüket adni valakiért. Ahogy megszülettünk, már rögtön felborítottunk mindent magunk körül. Magunknak követeltük összes figyelmüket, idejüket, energiájuk, pihenésüket – és ezt lelkiismeret-furdalás nélkül folytattuk a következő tizenöt-húsz évben.

Jézus tudja, mit jelent az életét adni valakiért. Ő nem „csak” meghalt értünk, hanem élt és él is értünk. Az Atyáért és értünk. Nem a saját érdekeit, kényelmét nézi, hanem a végletekig elment és elmegy az értünk való szeretetében.

Néha könnyebb lenne meghalni valakiért, és pontot tenni az áldozat végére. De van, amikor hosszú éveken át kell Krisztus áldozatára nézve, az ő szeretetében élnünk valakiért. Hordozni imában, eltűrni őt, és szeretni.

Vállalod?

Jézus ereje lesz veled.

szöveg forrás: Keresztény Fiatalok oldalának szerzője, G.O.

fotó: Vidákovics Martina