"...az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít."

(Korintusiaknak írt I. levél, 8.fejezet, 1./b)

Billnek hívták, főiskolai hallgató volt, vad frizurával, lyukas pólóban, farmerban, és cipő nélkül járta végig a főiskola négy évét. Bill egyszerre volt különleges és  bohém is. A főiskola alatt keresztény lett, és gyülekezetet keresett magának.

Az iskolával szemben volt egy konzervatív gyülekezet, akik már régen tervezték, hogy elérik az főiskolai hallgatókat, de nem voltak bizonyosak abban, hogy miként is tegyék ezt.

Az egyik vasárnap Bill elhatározta, hogy meglátogatja ezt a gyülekezetet, így hát besétált a szokásos öltözetében a terembe. Mivel az Istentisztelet már elkezdődött, a gyülekezet pedig teljesen tele volt, Bill hiába keresett magának helyet, sehol sem tudott leülni. A gyülekezetben a szépen felöltözött emberek kényelmetlenül és szótlanul méregették a mezítlábas. szedett-vedett ruházatú fiatal embert. Amint Bill a szószék közelébe ért, észrevette, hogy sehol sincs számára hely, így hát fogta magát és letelepedett a szőnyegre, ami teljesen bevett gyakorlat volt egy főiskolai biblia órán, de ebben a gyülekezetben még soha sem fordult elő.

Az emberek sutyorogtak, a levegő pedig feszültségtől izzott. A gyülekezet pásztora épp azon tűnődött, hogy mit tegyen, amikor látta, hogy az egyik diakónus a gyülekezet végéből lassan Bill felé tart. A diakónus a nyolcvanas éveiben járt, gyönyörűen fésült ősz haja volt, és három részes elegáns öltönyt viselt. Köztiszteletnek örvendő, Istenfélő ember volt, aki nagyon elegáns és tekintélyt parancsoló is volt egyben. Bottal járt már. Amint a fiú felé közeledett, mindenki arra gondolt, hogy nem szabad megvetni azért amit éppen tenni készül. Ugyanis ki várhatná el az ő korában és hátterével, hogy megértsen egy főiskolai fiatalt, aki éppen a padlón ül a gyülekezetben?

Hosszú időbe telt, míg az idős ember odaért a fiúhoz, és egyetlen zaj hallatszódott csupán ez idő alatt, mégpedig a járóbot ütemes kopogása. Minden szem az idős emberre szegeződött, és mindenki lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. A lelkész felmérte, hogy fölösleges folytatni az igehirdetést amíg a diakónus be nem fejezi küldetését. Feszült várakozás volt a teremben.

Amikor az idős ember odaért a fiatalhoz, akkor egyszerűen elengedte botját, és nehézkesen leült Bill mellé. A két férfi egymásra mosolygott, majd a lelkészre nézett, várva, hogy Istenről halljanak. Amikor a pásztor összeszedte lélekjelenlétét, egyszerűen így szólt: "Amiről beszélni szeretnék, arra soha sem fognak emlékezni. Aminek azonban az elmúlt percekben szemtanúi voltak, azt soha sem fogják elfelejteni."

Megfontoltan kell élnünk az életünket. Lehet, hogy az egyedüli Bibliája leszünk néhány embernek amit valaha olvasnak.

Az ismeret egyedül értéktelen, és könnyen büszkeséghez és gőghöz vezethet. De a szeretettel átitatott ismeret értéke felbecsülhetetlen. Más szavakkal, addig nem igazán fontos, hogy mekkora ismereted van, amíg a figyelmesség és az emberekhez való odafordulás nincs jelen az életedben.

Az ismeret nagyon nagy erő, amit a szeretet által kellene alkalmazni, a szeretetet pedig mindig az ismeret fényében kellene megélni. Isten megadja a Biblia megismerésének lehetőségét, és arra vágyik, hogy a benne lévő igazságokat embertársaink erősítésére és szükségleteik kielégítésére használjuk.

Egy prédikátor egyszer azt mondta, hogy "Néhány keresztény növekszik, míg mások csak dagadnak." A gőg és a büszkeség az ismeret helytelen alkalmazásából származik. Az ismeret a pusztítás vagy az építés eszköze is lehet, attól függően, hogy miként használjuk. Lehet, hogy gyönyörűen fújjuk a tantételeket, de az Istent soha sem ismertük meg személyesen. Lehet úgy növekednünk az Isten ismeretében, hogy a kegyelemben nem erősödünk.

Részt vehetünk minden gyülekezeti alkalmon, de ha nem alkalmazzuk Isten igazságát életünkben, akkor Jézus Krisztusról szóló Jó Hír tolmácsolását nagyon szegényesen végezzük.

Egyszer hallottam egy történetet Bibliát kutató tudósokról, akik azon vitatkoztak, hogy melyik a Biblia legjobb fordítása. Volt aki a King James fordítást részesítette előnyben a gyönyörű és választékos nyelvezetéért. Más az Amerikai Standard Bibliát szerette a pontos és szöveghű fordításáért. A harmadik ember a modern fordításokat preferálta a gyakorlatias megfogalmazása miatt. A negyedik figyelmesen hallgatta eszmefuttatásukat, majd így szólt: "Én személy szerint édesanyám fordítását kedvelem leginkább." A többiek elnevették magukat, ő pedig megmagyarázta előző kijelentését: "Édesanyám a Biblia minden lapját a mindennapi életével tolmácsolja, és számomra ez a legmeggyőzőbb fordítás."

Azon tűnődöm, hogy az emberek életem által jobban megismerik-e Istent? Az én életem egy élő példája-e Isten szeretetének? A "Mary Southerland Fordítás" hiteles, valóságos, és Istennek tetsző-e? Istenem, kérlek segíts, hogy a Te Élő Bibliád lehessek!

Atyám, azon csodálkozom, hogy cselekedeteim ellenére is szeretsz engem. Uram, azt szeretném, hogy a környezetem az életemen keresztül szemlélhessen Téged. Taníts utaidra, drága Uram. Kérlek adj erőt és bölcsességet, hogy minden napot úgy élhessek meg, hogy az a feltétel nélküli szereteted és kegyelmed gyönyörű tolmácsolása lehessen. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: September 17, 2013, The Living Bible, Mary Southerlan, http://www.girlfriendsingod.com/, used with permission)