Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek november 03, 2013

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

(I.Mózes 1:1)

Ki vagy?

Honnan jöttél?

Miért vagy itt?

Három fontos kérdés, melyre jó ha tudod a választ.

Amikor új könyvünk, az "Ismerjük meg Istent a nevein keresztül" rám eső fejezetét írtam, felfedeztem, hogy Isten legelső neve a Bibliában, Elohim. Már a Szentírás legelső mondatában így mutatkozik be nekünk: Kezdetben teremtette Isten (Elohim) a mennyet és a földet.

A világ teremtése előtt semmi sem volt. Emberi elménk fel sem foghatja, azt hogy semmi. Aztán ebbe a semmibe szólt Isten teremtő szava, és ami addig nem volt, azután lett.

Isten a szavának teremtő erejével a reggeli égboltra elhelyezte a Napot, az éjszakában a Holdat, és elszórta a csillagokat, hogy ragyogjanak a sötétben, elválasztotta az égbolt vizeit a földi vizektől, megformálta a szárazföldet, maggal látta el a növényeket, elhalmozta a vizeket tengeri élőlényekkel és a levegőt szárnyas madarakkal, mert Isten azt mondta, hogy "Legyen...." és "Lett.." , "Az Úr igéje (szava) alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete." (33. Zsoltár 6.)

A hatodik napon azonban másként tett Isten, mert így szólt: "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá..." (I.Móz. 1:26)

Így tehát Isten szent keze lehajolt, port gyűjtött össze a földről, és szent ujjaival megformálta az embert. Ezután Isten az élettelen test fölé hajolt, és az orrába lehelte az élet leheletét, és ekkor vált az ember élő lélekké...(I.Móz. 2:7)

A teremtés első öt napján, amikor a Nap lenyugvóra tért, Isten mindig azt mondta: "...hogy ez jó." Minden egyes napon Isten nyugtázta, hogy amit tett az rendben van, jó lesz. Azonban ennek a kijelentésnek az ismétlődő ritmusa a hatodik napon megszakadt, mert Isten rátekintett a magányos emberre, akinek nem volt hozzáillő társa, és így szólt :"Nem jó az embernek egyedül lenni" (I.Móz. 2:18)

"Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez."

(I.Móz. 2:21-22)

Éva megalkotása nem egy becsúszott hiba korrigálása volt, hanem a teremtő munka megkoronázása, Isten mesterműve lett. A világ létezésének első hetének végén Isten így szólt: "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó." (I.Mózes 1:31)

A Teremtő Isten, mint Elohim megismerése, három fontos kérdésre ad választ. Ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért vagyok itt?

Ki vagy? Isten képmása vagy, mert Elohim így szólt: "Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá.." (I.Móz.1:26)

Honnan jöttél? Isten tervezte, formálta és alkotta meg a legbelső lényedet.

Miért vagy itt? Isten dicsőségére lettél megalkotva, (Ézsaiás 43:7), mert Ő ebben örömét lelte, (Efézusbeliekhez írt levél 1:5). A dicsőség fogalmát nehezen tudjuk megragadni emberi elménkkel. Egyszerűen fogalmazva, Isten dicsősége az, ahogy Ő megjelenik, kijelenti magát. Te, kedves barátom, egy lehetőség vagy arra, hogy Isten megmutassa magát általad.

Megismerve azt, hogy te Isten által és Istenért lettél teremtve, rengeteg kérdésre ad választ. Nagyon értékes vagy, céllal vagy jelen, annak ellenére, hogy te miként gondolkodsz magadról, vagy miként érkeztél erre a világra, vagy hogy az emberek mit mondtak rólad. Minden ember élete érték.

Kicsit mélyebben belegondolva, ha Isten teremtő szavával az univerzumot életre hívta, gondolod, hogy van az életedben bármilyen probléma megoldása ami számára nehézséget jelentene?

Olyan súlyos betegség, amit nem tudna meggyógyítani?

Olyan lázadó gyermek, akit nem tudna a helyes útra vezetni?

Annyira tönkrement házasság, amit nem tudna helyrehozni?

Kedves testvérem, semmi sem lehetetlen Elohim számára. Ő a Mindenható Alkotó. Minden utunkba kerülő látszólagosan reménytelen helyzetbe életet tud lehelni. "Mert az Istennek semmi sem lehetetlen." (Lukács 1:37). Bízhatsz abban, hogy Elohim életed összekuszálódott darabjainak ismét formát tud adni, még akkor is ha oly alaktalannak és üresnek tűnik életed, mint a Föld volt, mielőtt még Isten így szólt, hogy "Legyen..."

Elohim, Mindenható Alkotó, dicsőítelek mindazért amit alkottál. Köszönöm, hogy megtervezted testemet is. Az apró szempillákat, melyek a port távol tartják a szememtől. A hajlékony ujjaimat, melyekkel fogni, és tartani tudok. Álló és meghajolni tudó lábaimat. Lábfejemet, mellyel sétálhatok és futhatok. A dobogó szívemet. A gondolkodó elmémet. A védelmet nyújtó bőrömet. A szeretetre képes lelkemet. Azért imádkozom, hogy a mai napon minden cselekedetemmel dicsőítselek Téged, és ezáltal képviseljem a Mindenható Alkotót.

Jézus nevében, Ámen