A kereszt fényében

Miközben Pál apostol az evangélium igazságairól beszél a Róma 5-8-ban, indíttatást érez, hogy saját bűneivel való küzdelméről is beszéljen, és így kiált fel:"Én nyomorult ember!" Amikor pedig Isten üdvözítő kegyelméről beszél, úgy érzi, meg kell vallania, hogy minden bűnös között ő az "első".

Ehhez hasonlóan én is minél jobban megértem az evangéliumot, annál inkább felfogom bűnös voltom mélységét, és kész vagyok őszintén meg is vallani mások előtt. Krisztus értem elszenvedett brutális halálát egyedül olyan ember érdemelné, aki végtelenül bűnös, és tehetetlenül áll a szent Isten jelenlétében. Következésképpen amikor csak Krisztus halálának szükségéről és kegyetlen valóságáról gondolkodom, valamint arról az önzetlen szeretetről, amelyet irántam tanúsított, mindennél tisztábban látom saját bűnös voltomat.

A bűnnek ez a felismerése pedig nem a mélybe húz, hanem olyan szintre emel, ahonnan még inkább láthatom Isten megbocsátó kegyelmének teljességét életemben. Minél jobban értékelem Isten bocsánatának nagyságát, annál jobban szeretem őt és annál tisztább szívvel imádom.

szöveg: Milton Vincent, Az evangélium keresztények számára

fotó: pexels.com