A rejtőzködés segített

"Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben."

Lukács 2:52

Késő tavasz volt Ozarksban, és a pusztító hideg veszélye elmúlt. A férjem a család kertésze, de én nagyon szeretek gyomlálni. Különösen eső után, van valami kielégítő abban, amikor a növények gyökeréhez érek.

Ott voltam tehát, térden állva, egy 100 éves diófa alatt.

A téli időjárás az őszi leveleket vastag takaróvá tömörítette. Rétegről rétegre hámoztam le, hogy szabaddá tegyem az utat az új hajtásoknak, amikor nagy meglepetésemre felfedeztem, hogy valami már elkezdett nőni!

A sűrű, leveles álca alatt egy lenyűgöző virág volt! Meghajolt, mintha megalázkodott volna a rejtőzködéstől, de erős szárán valami gyönyörűség lakozott.

A halál elrejtette.

Az idő eltemette.

Senki sem kereste.

Ami tökéletes környezet a növekedéshez.

Ami úgy tűnt, hogy megfojtja a virágot, megvédte és zavartalan teret adott neki, hogy fejlődjön és létezzen.

Ilyen a rejtőzködés ajándéka.

Láthatatlan. Nem ünnepelt. Alábecsült. Védett.

Homályos. Nem látható. Figyelmen kívül hagyott. Védett.

Megálltam, hogy elgondolkodjak az ellentéteken. Élet a halál alatt. Növekedés a sivárság alatt. Szépség, amelyet nem a kirakatban, hanem a homályban nevelnek.

A bomló levelek takarója nélkül a virág nem élhette volna túl a fagyot. Ami elrejtette... segített neki. Ami késleltette a láthatóságát ... megőrizte őt.

Nem kellett volna meglepődnöm. Elvégre az Atya is ezt tette a Fiával.

Mint az az elrejtett virág, Jézus napjainak közel 90%-át rejtve töltötte.

A Bibliában Jézus születését látjuk, amelyet elrejtett napok követnek.

Látjuk, hogy a nyolcadik napon körülmetélték, amit elrejtett hetek követnek.

Látjuk őt a templomban a 40. napon bemutatva, amit elrejtett hónapok követnek.

Látjuk, hogy meglátogatták őt a bölcsek, amit elrejtett évek követnek.

Látjuk Őt 12 éves korában a templomban éleslátó kérdéseket feltenni, amit majdnem két teljesen elrejtett évtized követ.

Aztán 30 éves korában Jézus kilépett a névtelenségből, és belépett a vitatott, de bizonyított, ünnepelt és sokat kutatott történelembe.

Mit csinálhat tehát az Atya az élet látszólag homályos időszakaiban?

A kulcsversünk, a Lukács 2:52 betekintést nyújt nekünk: Isten növekszik bennünk.

Jézus elrejtett éveiben „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács 2:52), lelkileg, fizikailag, szellemileg és kapcsolatokban.

Így talán mi is bátorságot meríthetünk ebből, amikor úgy érezzük, hogy nem látnak, nem dicsérnek, nem vesznek észre és alábecsülnek bennünket.

Ha meggondoljuk, hogy az Atya hogyan koreografálta meg Fia életét, világossá válik: Isten nem azért rejt el minket, hogy megbüntessen. Azért rejt el minket, hogy megvédjen minket. Sőt, hiszem, hogy az elrejtett évek alatt születik meg bennünk a krisztusi, elpusztíthatatlan erő!

Atyám, Te tudod, hogy hajlamos vagyok a láthatatlan dolgokat jelentéktelennek tartani, és elcsüggedni, amikor úgy tűnik, hogy az álmaim nem teljesülnek. Fiadra nézek. Segíts, Istenem, hogy bízzak a Te szívedben, és békét kössek a Te tempóddal. Jézus nevében, ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/08/30/helped-by-hiddenness

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-tel-csupasz-agak-15031468/