Amikor a gyülekezetbe a legnehezebb menni

 

 "Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt?" Lukács 7:44

Aznap, amikor az Úrvacsora közepén ott hagytam a gyülekezet épületét, egy emberekkel teli teremben ültem, de soha nem éreztem magam még ennyire egyedül.

Egy pillanatig a pad szélén ültem, és a bennem lévő fájdalom olyan erős volt, hogy még levegőt venni is fájt. Nem tudom ezt megtenni. Amikor mindenki más is részesült a kenyérből és a pohárból, én felálltam és elhagytam a teret.

Amikor lelki sérülést élünk át, az mélyen megzavarhat. Azon a hideg reggelen az elmémnek még nem voltak szavai a saját gyülekezeti sérüléstörténetemre, de a testem reagált. Ez a pillanat szinte anélkül történt, hogy tudatában lettem volna: A lábaim a legközelebbi kijárathoz sétáltak.

Ma talán te is hasonló történetben találod magad. Talán egy gyülekezet - vagy a hited - kijárata felé sétálsz. Talán épp abban az időszakban vagy, amikor az örökölt Isten-képeket szétválasztod a tényleges Istentől. Vagy talán egy hitközösség elutasítása vagy egy vezető visszaélése által okozott sebeken keresztül látod Istent. Amikor a minket bántó kezek olyan emberek kezei közé tartoznak, akik azt állítják, hogy hisznek Jézusban, úgy érezhetjük, hogy Isten nem jó.

Számomra az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés nem az volt, hogy „létezik-e Isten?”, hanem az, hogy „kedves-e Isten?”.

Miközben ezzel a kérdéssel küzdöttem, Jézus életének egy jelenete nagyon megragadott. Annyira gyönyörű. Jézus egy Simon nevű farizeussal étkezett, amikor „egy asszony a városból, aki bűnös volt” egy üveg illatszerrel lépett be Simon házába (Lukács 7:37, ESV). Letérdelve megkente és megmosta Jézus lábát a hajával.

Engem megragadott ez az asztalnál ülő Jézus.

Ki volt Ő, hogy egy asszony, akit a vallási vezetők, például a farizeusok kitaszítottak, hajlandó volt bemenni Simon házába, hogy Jézus jelenlétében legyen, és megtapasztalja az Ő kegyelmét?

Csak elképzelni tudom Jézus hívogató vonzerejét. A melegséget. Az együttérzést. A méltóságot. Ő lenyűgöző és kedves. Biztonságos ember, akivel még félelmünkben és szégyenünkben is együtt lehetünk.

Amikor az asszony tetteit farizeusi megvetéssel fogadták (Lukács 7:39), Jézus feléje fordult. Megkérdezte Simont: „Látod ezt az asszonyt?”. (Lukács 7:44a).

Pár szóval Jézus elfordult az üres vallásosságtól, és a kiszolgáltatottak felé fordult. Elállt a farizeusi hatalomtól, hogy egy olyan nővel legyen, aki kicsinek érezte magát. Itt ez az asszony látta, hogy fájdalmát és reményét Krisztus gyengéd kezében tartja.

Soha nem vagy egyedül a sebeid pusztaságában. Jézus a Sebzett, aki életét adta érted a kereszten (1Péter 2:24). Ő lát téged. Amikor az imádság lehetetlennek tűnik, az Ő szótlan jelenléte is megsúghatja az igazságot, hogy Ő még mindig veled van.

Drága Istenem, megsérültem és félek. Segíts emlékeznem arra, hogy nem kell megvédenem magam Tőled. Te szeretettel vezetsz. Jézus nevében, ámen.

 

 

 

 

 

Forrás:

By Taylor Joy Murray

When Church Is the Hardest Place To Go 

September 27, 2024

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/09/27/when-church-is-the-hardest-place-to-go 

Fotó: canva.com