Hogyan bízhatunk egy olyan Istenben, aki megengedi, hogy a szívfájdalom és a könny a történetünk része legyen?

 Olyan ember akarok lenni, aki bízik Istenben, bármi történjék is.

De amikor az élet nem úgy alakul, ahogyan szeretném, akkor a teljes bizalomból gyorsan átváltok arra, hogy kétségbeesetten próbálok irányítani.

Hogyan bízhatunk egy olyan Istenben, aki megengedi, hogy a szívfájdalom és a könny a történetünk része legyen?
Jeremiás 18-ban Jeremiás próféta figyelmeztetést intézett Izrael házához. Ahelyett, hogy Istenhez fordultak volna, továbbra is lázadtak ellene - mind figyelmüket, mind szeretetüket hamis isteneikre és magaslataikra helyezték.
Válaszul Isten elküldte Jeremiást a helyi fazekas házába, ahol Jeremiás helyreigazító üzenetet kapott a Teremtőtől, hogy továbbadja a teremtményeinek.
„Akkor így szólt hozzám az Úr szava: „Ó, Izrael háza, nem úgy teszek-e veled, ahogy ez a fazekas tett?” - ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, úgy vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza'” (Jeremiás 18:5-6).


Mivel az ókori Közel-Keleten a fazekas munkája széles körűen ismert volt, ez a példa könnyen érthetővé tette Isten üzenetét népe számára, bár tovább olvasva hamarosan láthatjuk, hogy mégsem engedelmeskedtek neki (Jeremiás 18:12).
Akárcsak Izrael gyermekeit, minket is úgy formál és alakít Isten, ahogy azt a legjobbnak látja. Formálhatónak kell maradnunk, miközben Ő munkálkodik az életünkben. És engedelmességünk, átadásunk kezdődjön azzal, hogy emlékezzünk arra, hogy bízhatunk Istenben, mert Ő szeret minket.


Nem tudom, milyen nehéz valósággal nézel most szembe. De ezt tudom: Teljes szívvel bízhatunk Istenünkben.
A legnagyobb csalódásaink és kiábrándulásaink, azok a dolgok, amelyek megráznak és megtörnek és mélyen elgondolkodtatnak bennünket, ne üzenjék azt számunkra, hogy minden remény elveszett. Életünket teljes mértékben a fazekas kezébe helyezhetjük.

Mert bízhatunk abban, hogy Ő valami dicsőséges dolgot készít belőlünk.

Lysa TerKeurst