Most már nem közhelyes ...

Régebben forgattam a szemem, amikor az emberek azt mondták, hogy Jézus bármin át tud segíteni bennünket.

Korábban azt gondoltam, hogy közhelyes azt mondani, hogy a reményünk Istenben van.
Egészen addig, amíg egy nehéz helyzetbe nem kerültem.

Olyan mélypontra, ahol nem tudtam megállítani a könnyeimet, és nem tudtam úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Teljesen össze voltam törve.
Olyan mélységben voltam, ahol a gyász elárasztotta a lelkemet, és nem tudtam, hogyan fogok valaha is kijutni belőle.
Nem szeretem ezeket a sötét helyeket.
Gondolom, hogy te sem.
Nem fogom őket szépíteni, vagy bagatellizálni.
Viszont megtanultam néhány nagyon fontos dolgot rajtuk keresztül:


Soha, de soha nem tudnám, mit jelent Istenre támaszkodni, ha nem tapasztalom meg ezeket a nehézségeket.

Miért támaszkodnék Istenre, amikor minden rendben?

Soha nem tapasztaltam volna, hogy a közhelyek igazak - Jézus a békességünk forrása minden körülmények között. Mert tudom, milyen érzés más dolgokban próbálni békét találni, - ezek mind kudarcot vallanak.


Soha nem tudnám, hogy az igazi gyógyulás Istentől jön, egyedül Tőle, - és nincs esélyünk másképp megélni a nehézségeket.


Nem tudnám, milyen az, amikor percről percre szükségem van Jézusra, hogy átvészeljem a napot. Hogy dicsőítő zenét hallgassak, hogy énekelhessek, és kijelenthessem, amit az elmém mond nekem, az hazugság. Nem tapasztaltam volna, milyen az amikor folyamatosan át kell adni minden félelmet Neki, még akkor is, ha azok másodpercenként bukkannak fel.


Nem tudnám, milyen az Istentől való függés, és tragédia lenne, ha ezt nem gyakorolnám a mindennapjaimban.


Mert bár rettenetesen gyűlölöm a fájdalmas és zord élethelyzeteket, mégis ott látom meg a legjobban Isten fényét.
Ezek a megtapasztalások emlékeztetnek arra, hogy nincs olyan fájdalom vagy gonoszság ezen a világon, amibe Isten szeretete ne tudna betörni.
Nem azt mondom, hogy Ő egy csettintésre csak elvesz minden fájdalmat, és onnantól kezdve minden rózsaszín és vattacukor.
Azt viszont mondom, hogy amikor úgy érezzük, hogy fuldoklunk, Isten jelzi a jelenlétét, úgy, ahogyan csak Ő képes rá.

Amikor sötét és nehéz élethelyzetben találod magad, kérlek, menj Hozzá.
Ő már ott van, vár rád és Ő még nálad is jobban tudja, mire van szükséged.
Még egyszer sem bántam meg, hogy Istenhez futottam.
Viszont az biztos, hogy minden esetben változást hozott számomra, amikor ezt tettem.


~Kelli Bachara, The Unraveling Blog