Ha olyan úton jársz, ami még mindig nagyon nehéz
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”
Zsidók 11:1
Nemrég egy kedves lány küldött nekem egy üzenetet az Instagramon. Szerette volna, ha többet tudnék meg a történetéről.
Azt hitte, hogy egy hatalmas szívfájdalom után az elmúlt évtizedben engedelmeskedett Istennek, de most megkérdőjelezte ezt, mert az élete még mindig nagyon nehéz. Tudni akarta, hogy vajon én is ilyen pozitívan és magabiztosan bíznék-e az Úrban, ha nem találkoztam volna azzal a férfival, aki most a férjem, Chaz.
Milyen jogos és érthető kérdés.
Bízni Istenben anélkül, hogy látnánk a megváltást, amiről azt hittük, hogy mostanra már láthatjuk, a legmélyebb árulásnak érezhetjük. Ez is építi a hitünket, de néha inkább a megkönnyebbülést választjuk, mint egy újabb tanulási lehetőséget.
Egy darabig ültem a kérdésén. Nem lógok gyakran az üzeneteimen, és ritkán jutok hozzá, hogy annyit válaszoljak, amennyit szeretnék. De mivel olvastam ezt az üzenetet, tudtam, hogy válaszolnom kell. És nem akartam, hogy a válaszom néhány közhelyes mondattal és egy bibliai verssel szépítse a mély fájdalmát. Ennél többet érdemelt volna. És neked is, hiszen lehet, hogy te is valami hasonlóval szembesülsz.
Ezt írtam vissza:
Sok éjszakát töltöttem azzal, hogy az égre bámultam, és zavartan éreztem, ahogy a csalódottságom a bánatból zsibbadtsággá és Istentől való eltávolodássá változik. Olyan sokszor volt, amikor azt hittem, hogy Isten mindent meg fog fordítani, de aztán a dolgok rosszabbra fordultak. A legsötétebb napjaim közül néhányat akkor éltem át, amikor nem értettem, hogy Isten mit enged meg. És az volt a félelmem: Mivel Isten mindezt megengedte, mit engedhet még meg?
Lassan rájöttem, hogy nem köthetem a reményemet ahhoz, hogy Isten igazságossá teszi a dolgokat. És bizonyosan nem köthetem a reményemet a kívánt eredményeimhez. A reményemet ahhoz kell kötnöm, aki Isten. Ő jó és hűséges, egy Atya, aki szeret engem.
Isten jelleme, amely soha nem változik, az Ő ígérete nekem és neked. Biztosan állhatunk abban, hogy ki Ő, még akkor is, ha nem értjük, mit tesz vagy nem tesz. Az én válásom körül is történnek még bántó dolgok. Bárcsak egyikünk esetében se lenne ez így.
Hálás vagyok, hogy Isten egy olyan férfit hozott az életembe, aki szereti Jézust, és hálás vagyok mindazért az örömért, ami egy egészséges kapcsolatból fakad. De még ez az ajándék is félelmekkel és bizonytalanságokkal jár. Ezért most az a kihívásom, hogy ne ehhez az új férfihoz kössem a jobb jövőbe vetett reményemet. Ez ugyanaz a lecke, amit a sok év alatt tanultam, amikor nagyon egyedül éreztem magam. Most más kihívások előtt állok, de még mindig tanulok bízni Istenben, ahogyan akkor is, amikor a barátaim új szerelmet találtak, miközben én intenzíven magányos voltam. Ez olyan nehéz.
Megértem, és annyira szeretném, ha belenézhetnék a jövődbe, és visszasúghatnám neked az előtted álló csodálatos dolgokat. Bár ezt nem tehetem meg, megígérhetem, hogy Isten munkálkodik. Tarts ki, gyönyörű barátom.
Szerettem volna konkrétabb ígéreteket tenni neki arról, hogy Isten min dolgozik. Szívesen adtam volna neki egy időkeretet, hogy enyhítsem a szorongását. Szívesen lehetővé tenném ezt mindannyiunk számára. De azt hiszem, az utam során beletörődtem abba az igazságba, hogy ha jó lenne, ha ilyen konkrét információkkal rendelkeznénk a jövőnkről, Isten biztosan megadná nekünk. Tehát az a tény, hogy Ő nem engedi, hogy hozzáférjünk ezekhez a részletekhez, tudtomra adja, hogy az ilyen információk birtoklása nem a legjobb.
Nem akarok mindig teret engedni Isten eme titkának. Általában nem szívesen állítom, hogy az olyan versek, mint a Zsidókhoz írt levél 11:1 a kedvencem: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”
Azt akarom, hogy a hit a látókörömben működjön. Kétségbeesetten vágyom látható bizonyítékokra, hogy a hitet ne érezzem olyan kockázatosnak. De a hit nem így működik.
A hit mindig szorongóvá és bizonytalanná tesz minket - hacsak nem bízunk Isten jóságában. Ha szilárdan állunk az Ő jóságában, és tudjuk, hogy minden, amit megenged, valahogyan ebből a jóságból fakad, akkor sokkal kevesebb félelemmel fogunk bízni benne. Az Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy biztosak lehetünk az Ő jóságában, még akkor is, ha amit megenged, az most nem tűnik jó érzésnek, nem tűnik jónak, vagy nem néz ki jól.
Remélem, ma egy kicsit kevésbé érzed magad egyedül, amikor nehéz helyzetekben jársz. Mint az édes barátom, aki üzenetet küldött nekem, mindannyiunknak vannak "mi van, ha" kérdései. De úgy tapasztaltam, hogy a legnehezebb kérdéseinkkel úgy tudunk a legjobban megküzdeni, ha teret adunk Isten perspektívájának.
Atyám, hiszem, hogy mélyen törődsz velem, és tudod, mi a legjobb az életemnek. Még ha nem is értem, hogy mit teszel, vagy miért megyek keresztül egy bizonyos helyzeten, továbbra is engedelmes leszek és követni foglak Téged. Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
By Lisa TerKreust
If You're Walking a Road That's Still Really HardDaily Devotion
September 09, 2024
Fotó: canva.com
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése