Ha olyan helyen vagy, ahol nem akarsz lenni

"Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!"

Jeremiás 29:7

Emlékszem, az általános iskolában, mikor rossz voltam, fegyyelmezésképp kiküldtek a teremből. Az a néhány gyötrelmes perc fájdalmas volt. Egy olyan helyen voltam, ahol nem akartam lenni. Kicsinek, csüggedtnek és magányosnak éreztem magam - mintha valaki kiszívta volna belőlem az életet.

Száműztek. És ez egyáltalán nem tetszett.

A száműzetés az, amikor egy személy vagy csoport kiszorul onnan, ahová tartozik. Ádám és Éva megtapasztalta a száműzetést, amikor vétkeztek, és Isten elküldte őket az Édenből, mind isteni fegyelmezésként, mind pedig védelmük érdekében. Jézus is megismerte a száműzetést, amikor elhagyta mennyei otthonát, és a földi kereszttel nézett szembe. A korai egyház is szétszóródott és nagy üldöztetést élt át.

A száműzetést gyakran kíséri az elhagyatottság, a magány vagy a félelem érzése. Ezt mi magunk is megtapasztalhatjuk, amikor új helyre költözünk, amikor váratlanul megváltozik az életünk, amikor nem látjuk a választ az imáinkra, vagy amikor a várakozás időszaka végtelennek tűnik ...

Ha tehát ez az élet része, mit tanulhatunk belőle?

A mai kulcsvers reményteli képet festett Isten népe számára, miközben Izraelből száműzték őket, hogy Babilonban éljenek, és reményt ad nekünk is: "Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!" (Jeremiás 29:7)

Isten arra akarta megtanítani népét, hogy fontosabb, hogyan élnek, mint az, hogy hol élnek. A kedvezőtlen körülmények között az életüknek még mindig volt célja - ahogy a miénknek is -, és ezt a célt úgy teljesítették be, hogy két dolgot választottak: jelen voltak és felnéztek.

1. Jelen lenni: Isten azt mondta az embereknek, hogy teljes mértékben vegyenek részt a babiloni életben. A fogságban könnyű lett volna feladni, de Isten azt akarta, hogy Izrael terjeszkedjen, ne pedig visszahúzódjon (Jeremiás 29:5-6). Sok tennivalójuk volt még!
2. Felnézni: azáltal, hogy Istent behívták a helyzetükbe, az emberek győztesen jutottak át, nem pedig épphogy túlélték. Ahelyett, hogy átkozták volna ellenségeiket, Isten arra kérte Izraelt, hogy áldják meg őket, és imádkozzanak értük. Babilon érdekeinek szem előtt tartása közvetlenül Izrael áldásához kapcsolódott.

A Jeremiás 29:11 megerősítette Isten Izraelnek tett ígéretét: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok."

Ebben a nehéz helyzetben volt remény!

Isten kihozta Izraelt a száműzetésből, és minket is ki fog hozni belőle. Lehet, hogy az élet nem úgy alakul, ahogy vártuk, de ha olyan helyen találjuk magunkat, ahol nem szeretnénk lenni, akkor is bízhatunk abban, hogy Isten nemcsak a túlélésre, hanem a gyarapodásra is felkészített minket. Mutassuk meg magunkat és nézzünk felfelé. Ő velünk van, és jó tervei vannak.

Atyám, köszönöm, hogy a Te gyermeked vagyok, a Te családod része. Hálás vagyok a benned való életemért. Bárhol is találom magam ma és minden holnapomban, úgy akarok élni, hogy Téged tiszteljelek és megáldjak másokat. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/09/04/if-youre-somewhere-you-dont-want-to-be

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/2261017/