Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. (Róm 8,28)

 A hívő néhány dologban teljesen biztos. Tudja például, hogy Isten akkor is a kormányos helyén ül, amikor a tenger leginkább dobálja a hajót. Hiszi, hogy egy láthatatlan kéz mindig ott van a világ kormányrúdján, és akármerre sodorja is az ár, Jahve kormányozza a hajót. Ez a megnyugtató tudás készíti fel a hívőt mindenre. Végignéz az őrjöngő vízen, látja Jézust járni a hullámokon, és hallja a hangját: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27) Azt is tudja, hogy Isten mindig bölcs, és ezt tudva meg van győződve arról, hogy nem fordulhatnak elő véletlen balesetek vagy hibák, nem történhet semmi olyan, aminek nem kellene megtörténnie. Azt tudja mondani: "Ha le kellene mondanom mindenről, amim van, inkább lemondok róla, mint hogy megtartsam, ha Isten úgy akarja: a legszörnyűbb csapás a legbölcsebb és a legjobb dolog lesz, ami csak történhet velem, ha Isten úgy rendeli."

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. A keresztény ember nem elméletben vallja ezt, hanem tapasztalatból tudja. Minden a javára szolgált eddig: mérgek megfelelő arányú keveréke gyógyulást hozott, a sebészkés fájdalmas vágása kitisztította a sebet és elősegítette gyógyulását. Minden eddigi esemény a legáldottabb eredményt hozta. Ha hisszük, hogy mindent Isten irányít, és bölcsen uralkodik, jót hoz elő a rosszból, a hívő szíve bizonyosságot nyer, és képessé válik arra, hogy nyugodtan fogadjon minden próbát, ami jön. A hívő valódi megadással így tud imádkozni: Küldj bármit, Uram, ha az valóban Tőled való! Soha nem jött még a te Asztalodról gyermekednek semmi rossz.

Lélek, légy nyugodt, ha néked

Szenvedésben van is részed,

Hagyd Istenre ügyedet!

Minden bajban bízz Ő benne,

Ki jól tesz mindeneket. 

szöveg: C.H.Spurgeon, Reggel és este, napi áhítatok

fotó: pexels.com