Hogyan képes a hit megváltoztatni a világot?

A közösségi médián keresztül?

A politikán keresztül?

Az „erkölcsösségen” vagy a szabályok követésén keresztül?

Jézus nagy port kavart, amikor a földön járt. Ő nem olyan volt, mint amilyennek várták.

Az emberek elkezdtek felfigyelni rá. Aztán néhányan követték Őt. Majd a tanításai iránti szenvedély folyamatosan nőtt a nép soraiban. A legelső tanítványok egyre több időt töltöttek Jézussal, még akkor is kitartottak mellette amikor ez nem volt népszerű. Jézus halála és feltámadása után, minél tovább jártak vele, annál inkább kezdtek úgy hangzani és úgy cselekedni, mint ő, és ez még nagyobb megosztottságot okozott.

Ez a „jézusi” hit szembe ment a szokásokkal.

Ezek a férfiak azért gyógyítottak szombaton, mert a segítségért kiáltó, összetört ember fontosabb volt, mint a szabály. Tiszteletet adtak a nőknek, megengedték nekik, hogy leüljenek és hallgassák Jézus tanítását ahelyett, hogy azt mondták volna nekik, hogy ez nem az ő dolguk. Jézus elérte a társadalom perifériáját, hogy olyan emberekhez forduljon, akiket mások figyelmen kívül hagytak. Ezek a változások haragot váltottak ki Jézus iránt.

Ő más volt.

A vallásos emberek nemzedékeken át jó és erkölcsös életet éltek, ez azonban nem okozott olyan valóságos és megtapasztalható megújulást, amely újradefiniálta, hogy milyen az Istenbe vetett hit, és hogyan reagáljunk arra.

Jézus példát adott nekünk.

Amikor elkezdjük megélni az evangéliumot - és hisszük, hogy ami a tanítványok szívében történt, amikor Jézust követték, az nekünk is megragadható-, akkor megtapasztaljuk a hit erejét, amint beépül a kapcsolatainkba. A hitünk meg fog mutatkozni a munkahelyünkön. Meg fogjuk tapasztalni, hogy Isten megmutat nekünk valakit aki fontos Számára, és mi úgy fogjuk látni az embertársunkat, ahogyan Ő látja.

Ez hit nem egy „versengő”, egy „mi kontra ők” hit. Ez a hit a szeretet erejével vonzza az embereket a Megváltóhoz, aki látja őket, mert az Ő tenyerére van írva a nevük.

A hitünk nagyon személyes része az, amely a mindennapokban jelenik meg, azokban az egyszerű tennivalóink közben, amikor hallgatunk Istenre, és engedjük, hogy megmutatkozzon bennünk, amikor vacsorát főzünk, amikor füvet locsolunk, amikor dolgozunk, élünk és játszunk, amikor tankolunk, amikor neveljük a gyermekeinket, amikor feldolgozzuk a konfliktust a házastársunkkal vagy egy barátunkkal, amikor tudatosan azt választjuk, hogy szeretjük Istent mindenek felett és kézzelfogható módon szeretjük embertársainkat.

Bárhol vagyunk.

Bármit csinálunk.

Nem számít, ki néz minket, vagy ki nem.

Jézus evangéliumának megélése arra hív, hogy a hit szerves részévé váljon annak, akik vagyunk, az Ő példájában megalapozva és meggyökerezve, és ez az, ami meg fogja változtatni a világot.

Suzanne Eller