Amikor a megváltoztathatatlan megbocsáthatatlannak tűnik

"...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban."

Efézusi levél 4;32

A megbocsátás egy kétélű szó.

Csodálatos dolog, amikor megbocsátanak nekünk, de nehezebb, amikor nekünk kell megbocsátani a másiknak.

A megbocsátás ésszerűtlennek tűnhet, amikor mélyen megbántanak minket, nem ismerik el a hibáikat, és nem hajlandók bocsánatot kérni tőlünk.

Soha nem felejtem el a napot, amikor úgy mentem be az ügyvédem irodájába, hogy alig kaptam levegőt a fájdalomtól. Napok óta nem mostam hajat. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Féltem, hogy ha elkezdek sírni, talán soha nem hagyom abba. Az árulás nem csak a szívemet törte össze, hanem a családomat is.

Nem csak a váratlan elutasítás miatt éreztem ekkora fájdalmat - azt gyászoltam, hogy az életem soha nem lesz már olyan, amilyennek elképzeltem. A gyász az álmodozás ellentétje. Ahelyett, hogy előre néznél az eljövendő napokra, és elképzelnéd, milyen csodálatos lesz a jövő, kétségbeesetten azt kívánod, bárcsak visszatérhetnél oda, ahol az életed valaha volt, miközben attól félsz, hogy soha többé nem lesz már olyan.

Ez a fajta mély gyász sok kérdést vet fel: Isten nem látja, hogy mit tettek velem? Meg kellene bocsátanom nekik? Hogyan bocsáthatok meg, ha nem sajnálják, amit tettek? Hogyan bízhatok abban, hogy az Úr igazságot szolgáltat? Hogyan kéne megélnem az Efézus 4:32 szavait: "...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban."?

Ezeket a kérdéseket én is feltettem és végiggondoltam magamban. Kétségbeesetten vágytam arra, hogy elismerjék a fájdalmamat, és hogy valaki a világon egyetértsen velem abban, hogy ami történt, az rossz. Ellenkező esetben úgy éreztem volna, hogy a megbocsátásom azt a benyomást keltheti, hogy ami velem történt, az nem olyan nagy dolog, és hogy az érzéseim nem számítanak. Pedig számítottak. Rossz volt. De ha a gyógyulás és a továbblépés képességét azokhoz a döntésekhez kötném, amelyeket az elkövetőm talán soha nem lesz hajlandó meghozni, az csak súlyosbítaná a szenvedésemet.

Íme néhány igazság, amit megtanultam a szívemben tartani, amikor a megbocsátásért küzdök:

A megbocsátás sokkal kielégítőbb, mint a bosszú.

Lehet, hogy úgy gondolod, hogy a bosszútól rövid távon jobban fogod érezni magad, de hosszú távon mindig többe fog kerülni érzelmileg és lelkileg, mint amennyit valaha is szeretnél fizetni. A megbocsátás nem mentesíti a másik személyt a felelősség alól. Isten kezébe helyezi őt (lásd Róma 12:19-21).

A mi Istenünk nem egy semmittevő Isten.

Ahogyan a Bibliában József történetében is látjuk, nincs egyetlen olyan pillanat sem, amikor Isten nem tesz semmit az életünkben. József története így végződik: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt" (1Mózes 50:20). Ez reményt ad egy olyan lánynak, mint én, akinek a szíve az igazságra vágyik.

A megbocsátás célja nem mindig a megbékélés.

A megbocsátás nem jelenti azt, hogy a bizalom azonnal helyreáll, vagy a nehéz kapcsolati dinamikák azonnal rendeződnek. A megbocsátás lényege, hogy a szívedet tisztán tartsd, együttműködj Isten megbocsátásra vonatkozó parancsával, és tartsd magad abban a helyzetben, hogy fogadni tudd Isten megbocsátását.

Barátom, a szívfájdalmad valóságos! A vágy, hogy meg nem történté tedd az eseményeket, annyira érthető! A megbocsátás mély függést igényel Istentől, és Benne bízni nehéz lépés, különösen akkor, amikor megbántottak. De meg vagyok győződve arról is, hogy ez az egyetlen út, ami bármi jóhoz vezet. Tehát, ha az Ő Igéje arra utasít minket, hogy bocsássunk meg, akkor hiszem, hogy bízhatunk az Ő vezetésében.

Ma tegyünk egy lépést a megbocsátás felé ... együtt.

Uram, segíts, hogy ne csak megbékéljek a megváltoztathatatlan dolgokkal, hanem valóban előre haladjak. Tudom, hogy Te nem egy semmittevő Isten vagy, és bízom Benned minden szívfájdalommal együtt, amivel az örökkévalóságnak ezen az oldalán szembe kell néznem. Jézus nevében, Ámen.

Proverbs 31 ministries / by Lysa TerKeurst / When Unchangeable Feels Unforgivable / kép: pinterest.com