Az áldott jelenben élni

"Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

2 Korinthus 6:2

Chris egy Down-szindrómás középkorú férfi, aki a szüleivel él. Szeret önkénteskedni és részt venni a különböző gyülekezeti alkalmakon. Továbbá egy szokatlan adottsággal van megáldva: nem érti az időt. Chris számára minden nap ugyanolyan, mint az előző. 

Tudom, hogy Chris számára ez néha frusztráló, de én ezt ajándéknak hívom, mert Chris számára minden nap az üdvösség napja. Chris hűséges templomlátogató, és figyelmesen hallgatja az üzeneteket, legyenek azok könnyedek és vidámak vagy tűzzel-vassal teliek. És azokon a napokon, amikor egy pásztor felkavaró meghívást hirdet az Isten családjához való csatlakozásra, Chris általában hallja, és az istentisztelet után megjegyzi egy közelben álló előljárónak: "Ma elfogadtam őt! Elfogadtam őt!" Az arca ragyog, és a szemei túlcsordulnak az örömtől. 

A szkeptikusok azt mondanák, hogy Chrisnek fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Ha tudná, -érvelnének- rájönne, mennyire felesleges volt többször is megmenteni őt. Chris viszont ezt nem így látja. És Isten sem így látja. Ők élvezhetik a tudatosság áldott ajándékát. Chris számára a bűnről való meggyőződés minden múltbéli pillanata a jelenbe ömlik. Minden reménye a mennyországra, egy új testre és elmére a mostba ömlik. És ez az érzés lehengerlő számára. 

Néha azt kívánom, bárcsak levethetném magamról az időt, és úgy élhetnék, mint Chris - élvezve Isten jelenlétének érzését a mostban. Tudom, hogy arra kaptam elhívást, hogy az üdvösség alapjaira építsek és továbblépjek, de az örömnek azokat a megtört és gyengéd pillanatait először felidézni - ez áldásos lenne.

Atyám, Te vagy az idő teremtője, függeszd fel számomra ebben a pillanatban a múltamat és a jövőmet. Hadd élvezzem most még egy pillanatra, milyen volt először belépni a kegyeidbe. Add meg nekem ma ezt az örömteli mennyei boldogságot.

https://joniandfriends.org/daily-devotional/living-in-the-blessed-now/

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/850358/