Az ismeretlen jövőt egy megismert Istenre bízni

De ő mindig ugyanaz marad, s tervétől senki el nem térítheti. Amit elhatározott, véghez is viszi. Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett! S tudom, sok terve van még velem.

(Jób 23:13-14).

A vacsora közbeni beszélgetésünk alatt a férjem egy rossz hírt közölt. Bár megpróbálta finoman elmondani, a rossz hírek mégis mélyre hatolnak, függetlenül attól, hogy milyen csomagolásban érkeznek. Különösen, ha váratlanul érkeznek.

Letettem a villámat, próbáltam megemészteni a szavait. Nem értettem. Hogyan válhatott a nem bevethető státusza hirtelen bevethetővé? A gondolataim azonnal a legrosszabb forgatókönyveken cikáztak végig:

Mi van, ha lemarad a gyermekünk születéséről?

Ki fog elvinni a kórházba, amikor a baba megszületik?

Mi van, ha valami szörnyűség történik vele, amíg távol van?

Egyedül kell majd felnevelnem a gyermekünket?

Amikor ismeretlen jövővel szembesülök, gyakran folyamodom a „mi lesz, ha” gondolkodáshoz. Ahelyett, hogy bíznék abban, hogy Isten mindenben velem lesz, inkább azon tűnődöm, hogyan fogom kezelni a helyzetet. Elfelejtem, hogy Isten a színfalak mögött van, és minden egyes forgatókönyvet a javamra dolgoz ki.

Ha valaki a Bibliában ismerte a rossz híreket, az Jób volt. Egyetlen nap alatt hírnökök hozták neki a hírt, hogy minden gyermeke meghalt, jószágait ellopták, szolgáit pedig banditák brutálisan lemészárolták. Ő neki aztán valóban újra kellett gondolnia a jövőt!

De Jób nem úgy reagált, ahogyan azt várnánk. A hírek kézhezvételét követő pillanatokban nem látjuk, hogy az elméje a „mi lesz, ha” kérdésekbe merülne. Nem kérdőjelezte meg azonnal Istent, és nem aggódott azon, hogy mi történhet még. Ehelyett imádta Istent, és kijelentette, hogy bár az Úr ad és elvesz, mégis méltó a dicséretre (Jób 1:20-21). Annak ellenére, hogy Jób szomorúsággal és gyásszal viselte hatalmas veszteségét, Istent az őt megillető helyre helyezte.

Jób később bevallotta barátainak, hogy nem érti Isten útjait. De még a testét ellepő gyötrő sebek megjelenésekor sem volt hajlandó  arra, hogy sebhelyes öklét rázza, és „Istent vádolja rosszal” (Jób 1:22, ESV).

Jób kusza történetének közepén találjuk a mai kulcsverset:

De ő mindig ugyanaz marad,

s tervétől senki el nem térítheti.

Amit elhatározott, véghez is viszi.

Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett!

S tudom, sok terve van még velem.

(Jób 23:13-14).

Jób kijelentette, hogy e két dologban biztos:

Isten nem változik, mindig ugyanaz marad.

Bármit is rendelt Isten Jób számára, az meg fog történni.

Tudta, hogy jövője és rendeltetése biztonságban van Isten kezében, és semmi sem fogja megingatni azt. Jób meggyőződésének megvallása egy bátor kijelentés volt, amely megfogalmazta, hogy számára ki az Isten, és egyben bemutatta bizalmát Istenben és az Ő munkájában. A számára érthetetlen élethelyzete ellenére Jób továbbra is bízott Istenben.

Barátom, bármilyen híreket is hallunk a vacsoraasztalnál, az orvosi rendelőben vagy a munkahelyi íróasztalnál, legyen bennünk a Jóbhoz hasonló bizalom a mi sohasem változó Istenünkben. Az Ő útjai gyakran meghaladják a felfogóképességet, de az Ő hűsége és szeretete minden egyes nemzedék iránt ugyanaz marad. Isten megvalósítja a jó tervét az életünkre vonatkozóan, ha rábízzuk a jövőnket.

Uram, olyan gyorsan elfelejtem, hogy Te a színfalak mögött tevékenykedsz az életemben. Köszönöm, hogy minden helyzetet aktívan a javamra fordítasz. Segíts, hogy akkor is bízzak Benned, amikor nem látom munkálkodó kezedet. Jézus nevében, Ámen.

Forrás : Proverbs31 Ministries Daily Devotion, Trusting an Unknown Future to a Known God July 30, 2024 by Sarah McClelland,

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/07/30/trusting-an-unknown-future-to-a-known-god

fotó:Pinterest