Meggyógyítja a megtört szívűeket, és beköti sebeiket.

A 147. zsoltár 4. versében ez áll: „Ő határozza meg a csillagok számát, és nevén nevezi őket”.
Szeretem nézni az eget, különösen éjszaka. Úgy érzem, hogy a csillagok mindig emlékeztetnek arra, hogy milyen nagyszerű a mi Istenünk. Ez az igevers különösen lenyűgöző a James Webb űrteleszkópról készült fotók megtekintése után. Hiszem, hogy mi csak egy icipici, aprócska részletét ismerjük és láttuk annak a határtalan űrnek, amelyet Isten teremtett.
Lehetetlen elképzelni egy olyan Istent, aki ismeri, megteremtette és elnevezte ezeket a csillagokat, amelyek túlságosan nagy kiterjedésűek ahhoz, hogy valaha is megszámolhassuk őket.
Mégsem a számtalan csillag vagy a ragyogó, lélegzetelállító galaxisok azok, amelyek a legjobban megfognak.
Hanem az, amit egy sorral korábban, a 147:3. zsoltárban látunk:
„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és beköti sebeiket.”

Bár az univerzum lenyűgöz, és oly kicsinek érzem magam amikor kutatom, a szívem pedig csodálattal telik meg…

Viszont az a tény, hogy ugyanez az Isten aki az univerzumot alkotta, lehajol, és olyan közel jön egyetlen egy összetört szívű, törékeny emberhez, csak azért, hogy meggyógyítsa őt.
Ez igazán megérint engem.
Megfog, hogy az Univerzum Teremtője és Fenntartója olyan egyedülállóan törődik és szeret minket, mikroszkopikus embereket, hogy a mi bánatunkkal törődik.
Bárhol is vagy az életben, remélem, tudod, hogy a sebeid a Teremtőd kezében és látóterében vannak. Ő úgy ismeri a fájdalmadat, mint ahogyan ismeri a csillagait.
Ő olyan közel van a sebeidhez, hogy valóban be tudja kötözni őket.
Az Ő szeretetének tárgya vagy.
Az Ő mesterműve.
És Ő szíve vágya az, hogy meggyógyítson téged.
~Kelli Bachara