Nem kell félned az éjszakai rettentéstől. Zsolt 91,5

Nem kell félned az éjszakai rettentéstől. Zsolt 91,5

Mi ez a rettentés? Lehet az tűz, tolvajok zöreje, képzelt kísértet vagy hirtelen betegség, esetleg a halál sikolya. Szomorúsággal és halállal teli világban élünk, az éjjeli virrasztás alatt ugyanúgy számítunk bajokra, mint a fényes napvilágnál. De még ennek sem szabad megrettentenie minket, mert bármi ijesztés is jön, ígéretünk az hogy a hívő nem fog félni.

Miért is kellene félnie? Sőt, még közelebbről, miért is kellene félnünk? Isten, az Atyánk mellettünk van, magányos óráinkban is végig velünk lesz. Ő mindenható Védelmező, soha nem alvó Őr, hűséges Barát. Engedélye nélkül semmi sem történhet velünk, mert még a pokolnak is parancsol. Nála nincs sötétség. Megígérte, hogy tüzes falként védi népét: ki tudna ilyen védőgátat áttörni? A világ fiai félhetnek, hiszen felettük egy haragvó Isten áll, lelkiismeretük nyugtalan, alattuk pedig a pokol tátong. Mi azonban, akik Jézusban pihenünk, bőséges kegyelméből mindezektől megmenekültünk. Ha helyt adunk ostoba félelmeknek, meggyalázzuk elhívatásunkat, és miattunk mások megkérdőjelezik az istenhívőség valóságát.

Félnünk csak attól kell, hogy amikor félünk, ostoba bizalmatlanságunkkal megszomorítjuk a Szentlelket. Ezért félre minden sötét balsejtelemmel és alaptalan félelemmel! Isten nem felejtett el kegyelmes lenni, és nem szüntette meg gyengéd irgalmát. Lehet, hogy lelkünkben éjszaka van, mégsem kell megrettennünk, mert a szeretet Istene nem változik. A világosság fiai lehet, hogy sötétségben járnak, de nem vesznek el, hanem most megmutathatják, hogy Isten gyermekei, mert bíznak mennyei Atyjukban, amire a képmutatók nem képesek.

Tollaival befedez téged,

és szárnya alatt lesz oltalmad. Zsolt 91,4

 

 

 

 

szöveg: C.H. Spurgeon, Reggel és este, napi áhítatok

fotó: Vidákovics Martina