Kóborlás
Szeretem a tékozló fiú történetét. Ez az abszolút kedvencem. Mindig elsírom magam, amikor azt olvasom, ahogy az apa átöleli a fiát, pedig a fia olyan súlyosan megbántotta őt.
A második kedvenc történetem Máté evangéliumában van, ahol a pásztor otthagyja a 99 juhot, akik közel maradnak hozzá, az 1 juhért, amelyik elkóborolt.
Látsz itt egy összefüggést?
Szeretem a történeteket arról, hogy Isten keresi az elveszett embereket. Szeretem, hogy van egy Istenünk, aki akkor is keres minket, amikor mi a saját utunkat választottuk, nem pedig az övét. És aztán egy olyan Isten, aki, amikor visszatérünk, tárt karokkal fogad minket. Kegyelmet és megbocsátást nyújt nekünk a visszatérésünkkel. Nem sorolja fel azokat a dolgokat, amiket rosszul tettünk... Valójában ünnepli, hogy visszatérünk Hozzá.
Ezt szeretem.
Valószínűleg azért, mert ez az én történetem.
Kóborlás.
Valójában ez inkább olyan, mintha szándékosan menekülnénk Isten elől. Tudtam, hogy nem ott vagyok, ahol lennem kellene, de mégis ott maradtam.
Tudtam, hogy Isten jobb dolgokat tartogat számomra, de figyelmen kívül hagytam Őt. Továbbra is azt tettem, amit tettem, ami sok szégyenhez és pusztuláshoz vezetett.
Aztán az Ő kegyelméből megtaláltak, és végül találkoztam magával a Szeretettel.
Micsoda különbség van az életemben. Még mindig messze van a tökéletestől, de sokkal több szeretettel és kegyelemmel teli.
Soha nem vagyunk túl messze.
Mindig az Ő szerető szeme előtt vagyunk.
Neki még mindig terve van veled, bármi történjék is.
Ha elkóboroltál, még nem késő visszamenni.
Ha eltévedtél, még nem késő megkérni Őt, hogy jöjjön érted.
Ő el fog menni érted. És otthagyja a 99-et, hogy ezt megtehesse.
Ő egy csodálatos Atya. Hajthatatlan az Ő törekvésében és szeretetében. Soha nem vall kudarcot.
Tehát, akik kóboroltok vagy elveszettnek érzitek magatokat, térjetek vissza Hozzá.
Mert Ő soha nem ment el.
Mindig nyitott lesz és vár rátok.
Ő valóban a legnagyobb szeretet, amit valaha is megismerhettek.
Olvasd el: Lukács 15:1-7 ; Lukács 15: 11-32
forrás: ~Kelli Bachara, The Unraveling Blog
kép: pinterest
A második kedvenc történetem Máté evangéliumában van, ahol a pásztor otthagyja a 99 juhot, akik közel maradnak hozzá, az 1 juhért, amelyik elkóborolt.
Látsz itt egy összefüggést?
Szeretem a történeteket arról, hogy Isten keresi az elveszett embereket. Szeretem, hogy van egy Istenünk, aki akkor is keres minket, amikor mi a saját utunkat választottuk, nem pedig az övét. És aztán egy olyan Isten, aki, amikor visszatérünk, tárt karokkal fogad minket. Kegyelmet és megbocsátást nyújt nekünk a visszatérésünkkel. Nem sorolja fel azokat a dolgokat, amiket rosszul tettünk... Valójában ünnepli, hogy visszatérünk Hozzá.
Ezt szeretem.
Valószínűleg azért, mert ez az én történetem.
Kóborlás.
Valójában ez inkább olyan, mintha szándékosan menekülnénk Isten elől. Tudtam, hogy nem ott vagyok, ahol lennem kellene, de mégis ott maradtam.
Tudtam, hogy Isten jobb dolgokat tartogat számomra, de figyelmen kívül hagytam Őt. Továbbra is azt tettem, amit tettem, ami sok szégyenhez és pusztuláshoz vezetett.
Aztán az Ő kegyelméből megtaláltak, és végül találkoztam magával a Szeretettel.
Micsoda különbség van az életemben. Még mindig messze van a tökéletestől, de sokkal több szeretettel és kegyelemmel teli.
Soha nem vagyunk túl messze.
Mindig az Ő szerető szeme előtt vagyunk.
Neki még mindig terve van veled, bármi történjék is.
Ha elkóboroltál, még nem késő visszamenni.
Ha eltévedtél, még nem késő megkérni Őt, hogy jöjjön érted.
Ő el fog menni érted. És otthagyja a 99-et, hogy ezt megtehesse.
Ő egy csodálatos Atya. Hajthatatlan az Ő törekvésében és szeretetében. Soha nem vall kudarcot.
Tehát, akik kóboroltok vagy elveszettnek érzitek magatokat, térjetek vissza Hozzá.
Mert Ő soha nem ment el.
Mindig nyitott lesz és vár rátok.
Ő valóban a legnagyobb szeretet, amit valaha is megismerhettek.
Olvasd el: Lukács 15:1-7 ; Lukács 15: 11-32
forrás: ~Kelli Bachara, The Unraveling Blog
kép: pinterest
.jpg)
Dicsőség és hála Neked, Atyánk, mindent átölelő szeretetedért.
VálaszTörlés