A bennünk dúló harcok

„Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde a bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak?” Jk 4:1

A fenti ige rávilágít a férjem és köztem zajló viták gyökerére: a bennem háborgó kívánságokra. Kívánságokra, amiktől szabadulni szeretnék. Csúf, önző, kicsinyes kívánságokra. Amik azt akarják, hogy a magam igazát keressem. Kívánságok, melyek bensőmben háborognak, s cselekedeteimben törnek a felszínre.
Mindegyikőnk lelkében dúlnak háborúk. A test és a Lélek háborúi, a kifelé nyújtózás és a befelé fordulás háborúja, a Krisztusért élés és az önmagunkért élés háborúja. Hogyan kerülhetünk ki győztesen ezekből a harcokból minél kevesebb sérülést kapva és okozva? Van néhány lehetőség:
Imádkozzunk: A Jakab levél így folytatódik: „Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek – azért mert nem kértek.” Jakab rávezet, hogyan kerülhetjük el a háborúságot. Vigyük kielégítetlen szükségleteinket, vágyainkat, elvárásainkat, panaszainkat Isten elé. Nem kell férjünktől, gyermekeinktől, szomszédainktól és munkatársainktól várnunk, hogy minden igényünket kielégítsék.
Járjunk igazságban: Könnyű elhinni, amit az ellenség vagy a test hazudik: Bezzeg, ha más lenne a férjem, jobb életem volna. Ha eltakarítana maga után, kevesebb dolgom lenne. Nem értékelik, amit értük teszek. A hazugságok gerjesztik a csatákat. Könnyen elkap az önsajnálat és a düh örvénye. Ehelyett meg kéne tanulnunk felismerni a hazugságokat, és túlnézve rajtuk, megpillantanánk az igazságot – Isten igazságát. Forduljunk Isten Igéjéhez, és olvassuk el, mit akar mondani szeretteinkről és a mi valóságos helyzetünkről. „Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem, próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet! Mert szemem előtt van irgalmasságod, s a te igazságodban járok.” – Zsolt 26:2-3.
Ejtsük foglyul a gondolatainkat: A 2 Kor 10:5b azt ajánlja, ejtsük foglyul a gondolatainkat, és késztessük őket Krisztus iránt való engedelmességre. Foglyul ejteni és valamire késztetni – mindkét tevékenység komoly erőkifejtést jelent. Egyik sem olyasmi, ami magától bekövetkezik, ha hátradőlünk, és várunk. Mindkettő céltudatos akaratot, erőfeszítést igényel. Amikor észrevesszük, hogy gondolataink elindulnak lefelé a veszélyes „bezzeg, ha” irányba, találjunk egy kapaszkodót, ami visszabillentheti őket: gondoljunk bele, kicsoda Krisztus, hogyan élt ő a földön – szelíd, alázatos szolgaként.
Maradjunk csendben: Sokszor bánkódtam már amiatt, hogy mondtam valamit, amit nem kellett volna. Megtapasztaltam, hogy a harc hevében szinte mindig jobb, ha visszavonulok és imádkozom. Ha megbántottak, védelmet keresek az Atyánál. Ha a harc még lobog bennem, megkérem, csillapítsa le a szívemet. Néha bizony kemény munka a hallgatás. De tudom, hogy hallgatásom a szavaimnál sokkal kevésbé bánthatja meg azokat, akiket szeretek. „A balgát is okosnak lehet tartani, amikor hallgat, és értelmesnek, míg ajkát zárva tartja.” – áll a Példabeszédek 17:28-ban.
Amikor háború dúl bennünk, megfordíthatjuk a harc kimenetelét, ha nem engedünk utat az érveinknek. Rajtunk áll, hogy abbahagyjuk a vitát, és más reakciót választunk. Remélem, hogy ezek a gondolatok segíteni fognak, ha újra szembenézünk a kihívással.

Uram, kérlek, juttasd eszembe, hogy imádkozzam, hogy igazságban járjak, hogy foglyul ejtsem a gondolataimat, és csendben maradjak. Segíts, hogy Feléd forduljak, amikor harcok feszülnek bennem. Nem akarok csatázni azokkal, akiket szeretek, kérlek, segíts ebben. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.10.Marybeth Whalen, www.proverbs31.or, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)