Istennel a zűrzavarban

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok” Jn 15:4

Szeretek eljárni otthonról, szeretek beszélgetni. Szeretek szórakozni. Szeretek nevetni. Szeretek emberek közt lenni – egy darabig. Mert, tudjátok, a lelkem inkább introvertált. Elérkezik egy pont, amikor kimerül az energiám. Amikor nyugalomra vágyom, csendre, magányra.
Ezért keresem a nyugodt együttlétet az Úrral. Szeretem csendben üldögélve olvasni az Igét, vagy egy könyvet, ami Jézus felé fordítja a lelkemet. A férjem tudja, hogy szeretettartályom újratöltésének egyik módja, ha elmegyek egyedül vacsorázni valahova: csak én, Jézus és egy jó könyv. (Ti extrovertáltak, ugye kiráz a hideg a magányos vacsora gondolatától is?) Ne értsetek félre, imádom a családomat, de szükségem van a lelki magányra.
Sejthetitek, hogy három négy év alatti gyermekkel az Úrral töltött magányra nem sok esélyem van. A fürdőbe is ritkán tudok egyedül menni. Ha a „félreeső helyen” nincs nyugtom, gondolhatjátok, milyen zűrzavar van az imádkozó sarkomban.
Legkisebb gyermekünk születése után hónapokig lelki sivatagban éltem. Kiaszott a lelkem. Kétségbeesetten szerettem volna Jézussal csendben lenni, s könyörögtem Istenhez, hogy találjak módot a magányos imára. Meghallgatott, és újra meg újra adott erre lehetőséget, de a kimerült testben megbúvó lelkem mindegyre elszenderedett, vagy elkalandozott másfelé.
Képtelen voltam a rendszeres imára. Hónapok hiábavaló kísérletezése után odakiáltottam Istennek: „Nem tudom, hogy lehetnék egyedül veled!”
„Lányom, nem kell velem egyedül lenned. Csak legyél velem. Maradj bennem, és én benned maradok.”
Semhogy feladnám, hogy Jézussal legyek, mert már nem tudom tartani a napirendemet, Megváltóm azt kéri tőlem, hogy lakjam benne egész nap. Isten rendezte így az életemet, és ő nálam is jobban tudja, gyermekeim mennyire kitöltik a napjaimat. A gyerekszoba zsivajában Ő az én menedékem.
Minden pillanatot megpróbálok kihasználni, amikor Jézussal lehetek. Mialatt a gyermekeim az „Én Istenem, jó Istenem”-et mondják, én Jézussal beszélgetek. Ha úgy érzem, eltávolodtam a barátnőimtől, elolvasok egy jó kis cikket. A Pédabeszédek31 vagy a Mai Keresztény Nő magazinok igazi lelki mentőcsónaknak bizonyulnak ebben az időszakban. Mialatt a gyermekek a konyhaasztal mellett kézműveskednek, elolvasok egy zsoltárt. Amikor csak lehetséges, keresztény dalokat hallgatunk napközben. Gyakran ezeknek a daloknak a szövege jelenti aznapra a legmélyebb imádságot, amire képes vagyok.
Figyeljetek, nem azt mondom, hogy ezek a pillanatnyi imafoszlányok helyettesítik az elmélyült imát vagy a Szentírás tanulmányozását. Ez utóbbiak keresztény életünk, tanítványi voltunk ismertetőjegyei. De kezdem átértékelni kapcsolatomat Jézussal. Mostani életszakaszomban nem annyira az elcsendesedés mennyisége, hanem a zűrzavarban való állandó együttlét a meghatározó. De legalább együtt vagyunk!

Atyám, lányod szeretne Veled lenni. Emlékeztess állandó jelenlétedre! Add, hogy mindig megragadjam a pillanatokat a nap folyamán, amikor Rád gondolhatok, Neked örvendezhetek! Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009. nov. 9., Whitney Capps, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:)