Kérlek, szakítsatok félbe

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.” 1Kor 13:13

Azt hiszem, a rendelkezésünkre álló legnagyszerűbb eszközt a tanúságtételre félre szoktuk tenni elfoglaltságunk miatt.
Nemrég épp a napi teendők látszólag véget nem érő listáját próbáltam gondolatban számbavenni. Tilosat jelző lámpánál álltam, mikor megszólalt a telefonom. Egy barátnőm hívott, s elkezdte panaszolni, hogy a kisfia otthon felejtette az uzsonnáját meg az iskolai egyenruhájához szigorúan hozzátartozó övet. Ideges volt, próbálta elérni a férjét, aki munkába menet letette a gyereket az iskola előtt. Barátnőm a nyűgös kisbabájával volt otthon egy nehéz éjszaka után, kimerülten az álmatlanságtól és a ránehezedő gondoktól.
A kisfia valószínűleg kap majd valamit enni a társaitól. De az öv hiánya, tudtam, komoly probléma. Fel fogják hívni az iskolából, mikor észreveszik, hogy nem teljes a gyermek egyenruhája, és utasítani fogják, hogy hozza be az övet. Kocsival kb. 20 percre lakik az iskolától.
Míg a lámpánál állva hallgattam a barátnőmet, jobbra néztem, ahol egy áruház állt. Ott lehet ilyen övet kapni. És élelmiszert is. Döntenem kellett. Tudnék segíteni? Igen, tudnék, de az amúgy is sűrű programomba ezt nem terveztem bele. Át kéne rendeznem a tennivalókat. Fogok segíteni? A barátnőm nem kérte, ő csak meg akarta osztani valakivel a gondjait, de tudom, mekkora áldás lenne számára, ha megtenném.
Ma már nem hagyom, hogy az elfoglaltságaim előnyt élvezzenek az isteni félbeszakításokkal és a szeretetalkalmakkal szemben. Tehát segítettem.
Nem tudhatom bizonyosan, csak sejtem, hogy a barátnőm Jézushoz fordult, Tőle kért segítséget. Kemény dolog egy sírós kisbabával álmatlanul tölteni az éjszakát. Nehéz újra rátalálni a rendszerességre, mikor a család élete egy új kis jövevénnyel lesiklik a megszokott pályájáról. Nehéz segítséget találni, mikor tudod, hogy mindenkinek rengeteg dolga van, s utálod zavarni őket.
Bevallom, nagyon feladatorientált vagyok, ezért nehezemre esik kifelé tekintgetni a megtervezett napi elfoglaltságaimból. De ott állva a lámpánál, felfedeztem a szünettartás fontosságát. Épp csak akkora szünetet tartani a rohanás közben, hogy meghalljam Jézus kopogtatását a lelkem ajtaján: „Meg tudnád tenni? Megtennéd? Úgy tedd, mintha ez lenne a mai napod legfontosabb feladata, nem pedig egy váratlan félbeszakítás.”
A Biblia szerint a szeretet életünk egyik legfontosabb parancsa. Amikor másokat szeretünk, Jézus üzenetét éljük meg. Figyeld, mit mond a 19. zsoltár 9. verse: „Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet. Útmutatása érthető, megvilágosítja a szemet.”
Hányszor és hányszor elmulasztottam, hogy szünetet tartva szeressem, földerítsem, megvilágosítsam a körülöttem élőket Jézusért? 
 

Édes Istenem, segíts, hogy ma szünetet tartsak, s eszembe idézzem, hogy a legnagyszerűbb tanúságtévő eszköz a kezemben az, ha egyszerűen elérhető vagyok a szeretet számára. Mutasd meg, hol adhatok szeretetet. Add meg a bátorságot, hogy elfordítsam tekintetemet gondosan megtervezett tennivalóim listájáról, és vegyem észre, ha engem akarsz felhasználni valamelyik gyermeked imájára való válaszadásra. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.12.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)