Az idős lámpás

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 

(Máté 5:14-15)


Édesapám 1900-ban született, és mindig lelkesen mesélt gyermekkoráról, amit Baltimore-ban töltött. Jól ismertem azt a történetet, ami arról szólt, hogy milyen is volt, amikor a Wright Testvérek először repültek el a város felett, vagy amikor az első T-Model autó végigpöfögött Howard Street-en, megijesztve a lovakat. És emlékszem az idős lámpás bácsi történetére is. 

Minden este, alkonyatkor, az idős lámpás végigment Apáék utcáján, kezében egy lámpással és egy rúddal. Az utca mindkét oldalát végigjárta, egyenként meggyújtva a lámpákat. Mindig lehetett tudni, merre jár, mert a szürkületben egy fénycsíkot hagyott maga után. 

Ez a régi történet a jelen kor lámpa gyújtóira is alkalmazható. Keresztényekként lehetőségünk van arra, hogy fényt hagyjunk magunk után, ott, ahol járunk, Krisztust képviselve az életünkben. Ha Krisztussal járunk, a körülöttünk lévő sötétség eltűnik, ahol a szeretetet megélve élünk, ott a Világ Világosságának lehetősége van ragyogni. 

„Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.” 18. Zsoltár, 28. 

Ez a történet arra is példát ad nekünk, hogy így érintsük meg az embereket a környezetünkben, egyenként. Őszintén kérve például Isten áldását a bolti eladóra, vagy a szomszédság gyerekeinek Jézus szeretetéről beszélve. Odafigyelve a terheket hordozó barátnőre, imádkozva érte. 

Drága Uram! Szeretnélek Téged, a Világ Világosságát, a környezetemnek bemutatni. Arra vágyom, hogy életüket megérintse a Te dicsőséged, hogy aztán ők is ragyoghassanak, fényt hagyva maguk után. 




(Forrás: Joni and Friends Daily Devotationals, The Old Lamplighter, fotó: pinterest.com)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések