Kiváló farizeus lettem volna

„Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele.” MT 23:25



Adjatok nekem követni való szabályokat, s én boldog leszek. A szabálykövetés célt ad nekem. Jobb agyféltekével irányított gondolkodásom szereti a rendet, a rutint, amit nem zavarnak meglepetések. Jó érzés, ha teljesítményemet pontosan megadott szempontokhoz igazíthatom. Ha betartom a szabályokat, nem hibázhatok. Igazam van?
Egy nagy bökkenője van ennek a gondolatmenetnek. Elfordítja tekintetemet arról, ami igazán számít: a lelkem állapotáról. Jézus egy korabeli vallásos csoportban, a farizeusokban ismerte fel ezt a problémát, és ez nagyon zavarta bennük. Ha belegondolunk, nekik címezte legélesebb kritikáit, azokhoz az emberekhez szólt legkeményebben, akiknek a belső élete ellentétben állt azzal, amit a külvilág felé mutattak magukból.
Nem tudom, hogy a farizeusok jó szándékból voltak-e olyanok, amilyenek. Istent akarták szolgálni, s úgy gondolták, ezt a szabályok szerinti élettel tehetik legjobban? Vagy inkább hatalmi harcot vívtak mások tiszteletéért? Bárhogy volt is, Jézus megnyitotta a külső csomagolást, és felfedte szívük ocsmányságát. Ezt teszi velem is.
Úgy tűnik, Isten mindegyre eljuttat érzelmi és fizikai tűrőképességem határáig, hogy előkerüljön a lelkem mélyén megbúvó igazság. Ami ilyenkor felszínre kerül, az ellen harcolnom kell: önzés, elbizonytalanodás, féltékenység, reményvesztettség. Nem jó az, ha felnyitják az embert. Fáj és összezavar. De szükség van rá, ha hű követője akarok lenni Krisztusnak.
Valóban kiváló farizeus lettem volna. De az igazság az, hogy én kiváló tanítvány szeretnék lenni. Inkább ülnék a Jézus lábainál Őt hallgatva, mintsem tanítanék a templomban. Inkább osztanám meg az üres kenyeret Jézussal, mint lakmároznék nélküle egy luxusbálon. S ha ehhez az kell, hogy felnyissák a szívemet, s a szennyet kivájják belőle, ám legyen.
Mert végülis én Jézussal szeretnék járni, aki szeret engem még így szennyesen is. A másik lehetőség az, hogy letagadom a szennyet, de ezzel nem vezetek félre senkit. Úgyhogy örömmel fogadom Isten behatolását az életembe, feladom a teljesítménykényszeremet, és megpróbálok több időt fordítani lelki fejlődésemre. Mert ez az, ami számít.


Drága Uram, te szent vagy és igaz, és mégis szeretsz engem olyannak, amilyen vagyok. Köszönöm, hogy meghívtál az engedelmesség egy magasabb szintjére, ami a lelkem és egész életem átadását jelenti. Mindennél jobban arra vágyom, hogy kövesselek, Uram. Jézus nevében. Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.03., Glynnis Whitwer, www.proberbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések