Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (28) belső békesség (14) belső viharok (22) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (64) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2184) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (11) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (11) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (4) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (4) hála (11) hálaadás (10) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (13) Isten gondoskodása (29) Isten hangja (4) Isten hűsége (32) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (15) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (81) Isten terve (25) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (18) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (8) Jézus keresztje (1) Jézus követése (42) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (8) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (32) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (40) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (21) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (6) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (27) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (45) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (23) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (14) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2017. december 16., szombat

Szerepeim

Van két szerepem, ami nem működik. A testvér és a gyülekezeti tag. Régóta így van ez már. Sokat dolgoztam ezzel, több lelkigondozói beszélgetésnek volt ez témája, de a helyzet nem változott. Vagy csak alig.

Több szépen induló kapcsolatom szakadt meg ezért. Mert nem értettem a másikat, aki testvérként fordult felém. Nem láttam a határokat. 

Isten irgalmas. Látta, hogy mennyit küszködök ezzel, mennyit próbálkozok, összeomlok, sírok, imádkozok, és mégsem megy. 

Sok adott és kapott seb árán az Istennek Szent Lelke kimunkált bennem egy szerepet, amivel mégis jelen tudok lenni a közösségben. Amivel mégis meg tudok élni valamennyit abból, amiről már oly sokat hallottam, amire én is vágynék, és amire képtelen vagyok. 

Látta, hogy bár igyekszem rá, de nem tudok mindig szépen szeretni. A szeretetem gyakran elvárásokkal teli, féltékeny, önző, irigy. Szolgálóként viszont megélhetem azt, hogy bátran, őszintén, szeretettel tudok odafordulni az emberek felé. A szeretettel odafordulásom türelmes és nem féltékeny. Tapintatos, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Sok mindent eltűr, sok mindent elhisz, sok mindent remél, sok mindent elvisel. Bár sok emberhez kapcsolódok így a közösségben, személyesen én mégis nagyon nehezen vagyok jelen. 

Advent idején Csendes hétvégére lehetett elutazni. Éreztem, hogy szükségem lenne a csendre, mindarra, amit ott kaphatok. De félelem is volt bennem. Féltem, hogy gondot fog okozni ennek a két szerepnek a hiánya. Azt reméltem, hogy Isten szeretett gyermekeként mégis szépen jelen tudok majd lenni. 

Az első nap délutánján kaptunk egy feladatot: olvassuk el János Evangéliumát az elejétől a végéig. Odaültem az ablakhoz. Nagyon szép volt a táj, amit az ablakból láttam. Elkezdtem olvasni. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem látom a betűket. Rámsötétedett. Nagyon szeretem, ha olvasás közben rámsötétedik. Az azt jelenti, hogy van időm, és úgy belemerültem az olvasásba, hogy megszűnt körülöttem a világ. Rég történt már velem ilyen. Nem kapcsoltam lámpát, csak üldögéltem ott a sötétben az ablaknál csendben a nyitott Bibliám felett.

Aztán estére mégis elfáradtam. Nem tudtam odalépni a társaimhoz. Nem tudtam elhinni, hogy bárki vágyna az én társaságomra. Isten szeretett gyermekeként, a gyülekezet szolgálójaként sem tudtam elhinni, hogy a közösség, vagy egy-egy ember szeretett tagja lennék. Menekültem volna ebből a helyzetből. Haza szerettem volna menni az otthoni, biztonságos, jól működő szerepeimhez. Jó lenne most azzal folytatni, hogy bátor voltam és kitartottam, de nem ez volt a helyzet. Hanem csupán annyi, hogy nem volt mivel hazamennem. 

Sírdogáltam. Bár elbújtam a könnyeimmel, valaki meglátta ezt. Odafordult hozzám. Törődött velem. Amikor ennyire sebezhető vagyok, nehezen engedek bárkit is közel magamhoz, mert félek. Jól esett mégis elfogadni a közeledését. Bízni benne. Beszélgettünk. Majd egyedüllétre vágytam, olvasgattam. Nehezen aludtam el, többször felébredtem. Mindenféle gondolat zakatolt a fejemben. Vágytam volna a csendre, nyugalomra, békességre, de nem találtam magamban egyiket sem. Aztán hajnalban arra a mondatra ébredtem. hogy „Igen, ez a két szerepem nem működik. De ÉN működök.” Örömet és nyugalmat éreztem. Odaültem az ablakhoz. Még majdnem teljesen sötét volt. Elkezdtem írni. Alig láttam valamit a betűimből. Le akartam írni, ami bennem történik, hogy megőrizzem ezt a mondatot, és az érzésből is, ami vele érkezett, annyit, amennyit csak lehet. És a felismerésből is, hogy bár megvan még a fájdalma annak, hogy ez a két szerepem nem működik, de Isten nem kéri ezt számon rajtam. Ő úgy fogad el, áld meg, szeret, ahogy vagyok. És miközben írtam az ablaknál hajnalban, rámvilágosodott. És azt is nagyon szeretem.

(Rácz Kornélia)






fotó: flickr.com


1 megjegyzés:

  1. Nagyon magamra ismertem e szavakat olvasva. Nekem is nehezen megy ez a két szerep. És nehezen megy az írás, habár érzem a késztetést nagyon gyakran, de egyszerűen nem tudom miről írjak, hogy ne legyen túl személyes.

    VálaszTörlés